Kultúra

1 bátor - Horváth Csaba <br>(Fotó: Dusa Gábor) Terjedelmes összeállítást közölt a DO a napokban az év utolsó kulturális seregszemléjének ígérkező, december 28-30. között zajló I. Monotánc Fesztivál eseményeiről. Ezúttal a háttérről lebbentünk fátylat - a dunaújvárosi fesztivál ötletéről és az eseménysorozat koncepciójáról Szögi Csabával, a vendéglátó Dunaújvárosi Bartók Táncszínház művészeti igazgatójával, valamint Énekes István koreográfussal, a fesztivál művészeti vezetőjével beszélgettünk.
   
    "Tegyünk egy kísérletet!"
   
    DO: - Hogyan fogadták a szakma, a táncélet képviselői a kezdeményezés hírét?
    Szögi Csaba: - Örültek neki, amit az is bizonyít, hogy megkeresésünk nyomán "azonnal ugrott" mindenki - és a felkért előadók, a legnagyobb nevek is azonnal, szinte gondolkodás nélkül igent mondtak. Úgy érzem, nemcsak a produkciók, a fesztiválprogram minősége szavatolja a sikert - reményem szerint a közreműködők lelkesedése is hozzájárul ahhoz, hogy emlékezetes élményt nyújtson a fesztivál a kortárs tánc szerelmeseinek.
    - Minek tudható be az említett lelkesedés? Karácsony és szilveszter között az emberek szeretnek leereszteni, visszavonulni - vagy a táncművészeket, köztük a Dunaújvárosba meghívott világsztárokat más fából faragták?
    - Szerintem a rendezvény alapelgondolása miatt különlegesen vonzó lehetőség a monotánc fesztivál: bennem például évek óta motoszkál a gondolat egy régi felismerés nyomán, amely szerint minden évben születnek hihetetlenül értékes, vonzó, ha tetszik, érvényes bemutatók, amelyek közös jellemzője, hogy önálló, egyszemélyes produkciók. Ezekért a darabokért azonban nagy árat fizet az előadó, aki egyébként nem ritkán a darab koreográfusa is: szinte kivétel nélkül igaz ugyanis ezekre a bemutatókra, hogy - színvonaltól függetlenül - keveset láthatja őket a közönség, kevés fény, figyelem esik rájuk. Annál legalábbis biztos sokkal kevesebb, mint ami megilletné őket. Rajta, tegyünk egy kísérletet! Hívjuk meg, gyűjtsük csokorba, mutassuk be ezeket az igényes, nemritkán világszínvonalú, de méltatlanul feledésre ítélt darabokat - legyen egy fesztivál, ahol nem társulatok, hanem előadók versengenek a közönség kegyéért: ahol az ember áll a középpontban.
Szögi Csaba - A fesztivál kísérő programjai közül - jó, kicsit öncélúan - hadd emeljek ki egyet: miért érezték szükségesnek, hogy a Bárka Színház köré gyűlő ifjú kritikusokat is "lecsalják" Dunaújvárosba?
    - A magyar táncművészetnek évtizedes problémát jelent, hogy hiányoznak, illetve méltatlanul kevesen vannak az elemző, a folyamatokra egyszerre koncentráló és reflektáló kritikusok - a dunaújvárosi fesztivállal egy lehetőséget kívántunk teremteni arra, hogy "egy tömbben", sűrítve találkozzanak a táncprodukciókkal azok a fiatal és céltudatos szakírók, akik a Bárkában Nánay István értő irányításával egyébként is a honi színházi szcéna leginkább progresszív, fontos produkciói nyomán ismerkednek ezzel a hivatással. Úgy érzem, ha sikerül "megfogni" őket - és nemcsak a táncfesztivált, hanem az ő meghívásokat is hagyománnyá tenni -, az hosszú távon használhat, gyümölcsöző lehet a táncélet egészére nézve is.
   
    "Egy szál egyedül"
   
    DO: - A táncfesztivál első sajtótájékoztatóján többek között az eseménysorozat tematikus rendjét emelte ki. Miért ennyire fontos, hogy egyszemélyes produkciókat hívtak?
    Énekes István: - Két okból, a kevésbé fontossal kezdem: egy fesztivál logisztikáját tekintve egyszerűbb a szervezők dolga, ha nem csoportokat, együtteseket, nagy létszámú társulatokat kell mozgatni. Ez persze valóban másodlagos: a lényegesebb, hogy itt, a dunaújvárosi fesztiválon a bátrak mutatkoznak meg: azok az alkotók, előadóművészek, akik egyedül is merik vállalni a színpad nyilvánosságát. Egy csapatban el lehet bújni - egy szál egyedül a színpadon: képtelenség. Veszélyes, buktatókkal teli játszma - talán ezért is vonzza a kivételes formátumokat. Őket szeretnénk megmutatni országnak-világnak itt.
Énekes István <br>(Dusa Gábor felvételei) - Túl nagy merészség lett volna zsűri elé vinni a produkciókat? Vagy mi indokolja, hogy a fesztivál egyetlen díjáról a közönség dönt?
    - A Monotánc Fesztivál egyik különlegességét, varázsát adja szerintünk ez a megoldás. Természetesen a szakmai közösség is ítél - érdekes lesz elolvasni az ifjú kritikusok munkáit, meghallgatni az érveiket -, ám úgy gondoltuk, hogy legyen egy alkalom, amikor a legkiválóbb kortárs magyar táncművészek szóló - vagy majdnem szóló - produkcióiról nem a zsűri állítja ki a végbizonyítványt. Évek óta szajkózott közhely, hogy a színház sorsa, jövője, státusza a közönség ítéletén nyugszik, hogy a közönség döntése mérvadó. Hát tessék: most lesz egy olyan program, amely során az egyetlen érvényes döntést a közönség hozza. Érdekes és merész kísérlet, nem vitatom - de ki kell próbálni: az biztos, hogy ezzel a lépéssel közel kerülhet egymáshoz az előadó és a közönség. Ezt bizonyítja, hogy a bátrakat nem tántorította el ez a szabály - így is vállalják, ezt is vállalják.
   
    Bónuszhír
   
    Az interjúk elkészítésével párhuzamosan a DO webes boszorkánykonyhájában is serény munka folyt: honlapunk közreműködésével - és részben támogatásával - a napokban elkészült az I. Monotánc Fesztivál hivatalos weboldala. A kétnyelvű site a december végi eseménysorozat teljes és végleges programja mellett bemutatja a fesztivál fellépőit, természetesen közli a kísérőrendezvényeket és a jegyinformációkról is teljes képet kaphatnak a böngészők.
    Nézzék meg - csak egy kattintásra innen