Kultúra

Valóságtakarás (Fotó: Dusa Gábor) Mint tegnapi sorozatindítónkban írtuk, a DO a monotánc fesztivál szervezőivel együttműködve háromrészes sorozatban ad teljes képet a seregszemle főszereplőiről és programjáról: ezúttal a december 29-én esedékes menü következik - és persze az elmaradhatatlan játék a végén, fesztiválbelépőkét!
   
    Kocsis László Szúnyog: Napszámos
   
    Kocsis László hat évig volt a Szegedi Kortárs Balett tagja, jelenleg szabadúszóként táncol és koreografál. Számos, a világban elismert kortárs koreográfussal dolgozott, készített koreográfiát a Vígszínháznak (A vörös postakocsi), a Duna Televízió számára Érzékeny töredékek címmel összművészeti előadást hozott létre, részt vett Kovács Gerzson Péter Tranzit című előadásában, és legutóbb bemutatta a Könnyeim hullanak, bár az esőben nem látszik… című előadását. 2004 nyarán ösztöndíjasként Japánba utazott a világ legjelentősebb butoh előadóművésze, rendezője, Tanaka Min mester meghívására. Három hónapig élt és tanult a hegyekben a mester farmján, és készült a Smiles in the forest című nemzetközi produkcióra, amelynek Tokióban volt a bemutatója.
    A Napszámos című hatvanperces bemutatóhoz Kocsis László Szúnyog, a darab koreográfus-rendezője és táncosa két idézetet mellékelt.
    "Napszámosként kerestem (keresem) magamban azt a bejáratot, amit egyetlen szál ki nem gyomlált gaz is eltakar…"
    "Olvadó tűzön fekszem, a testem izzó jég, vacogok és félek az olvadás látványától, mert mi lesz velem, ha csak egyetlen jégkristály mögé bújhatok már? Lesz-e olyan torz a kép, hogy a valóságot eltakarva tudjak ezer tükörrel szemben kérges tenyérrel tapsolni magamon?"
    A produkció a VIII. Veszprémi Táncfesztivál (2005.) különdíjas előadása.
   
    Berger Gyula: Baubo
   
    Berger Gyula tízéves intenzív klasszikus balett, néptánc, jazz- és modern tánc tanulmányokat követően, 1984-ben alakította meg első társulatát, a Berger Táncegyüttest, amely sokáig az egyetlen félhivatásos modern táncegyüttes volt Magyarországon. Kilenc, nehézségekben és sikerekben gazdag év után új utakat és inspirációt keresve a hollandiai Arnhemben lévő Művészeti Főiskola Európai Táncművészet Fejlesztési Központ (EDDC) tagozatának hallgatója lett, a diploma megszerzését követően 1997-ben visszatért Magyarországra, azóta darabokat készít, tanít, és létrehozta az L1 Független Táncművészek Társulása elnevezésű alkotóközösséget, valamint a Berger Gyula és Barátai Táncszínházat. Az utóbbi években állandó alkotó- és előadótársává vált Ladjánszki Márta - ő viszi színre a dunaújvárosi fesztiválon a Baubo című koreográfiát is.
    Berger Gyula az alábbi Popper Péter-idézettel ajánlja a közönség figyelmébe a Peter Rehberg zenéjéra készített tizenöt perces művet: "Két nagy fájdalomtavon kell átkelnie a Célhoz igyekvőnek. A hideg fájdalom taván, amikor felébred benne az Én-vagyok érzésének magánya. És a forró fájdalom taván, amikor ez az illúzió elvétetik tőle."
   
    Mészöly Andrea: Ada
   
    Mészöly Andrea a képzőművészet irányából kanyarodott a táncművészet felé a kilencvenes évek elején, az akkor kiemelt szakmai figyelem kísérte DekaDance társulat egyik alapító tagjaként.
Elfojtott, vágyakozó (Fotó: Pecsics Mária) Az együttes felbomlása óta önálló alkotóként és előadóként tevékenykedik, 1998 óta tagja az újfajta műhelyszellemben, kísérletező együttműködésben dolgozó L1 Független Táncművészek Társulásának. Koreográfiai munkáiról így vall: "életem megélt lenyomata, egy párbeszéd magammal a munkán keresztül. Külső és belső fejlődésem útmutatója."
    Az Ada című darab főhőse egy városban élő nő, inkább csontos és húsban szegény, olyan, mint egy kúszónövény. Sokat időzik gondolataival, nem szeret beszélni, többnyire hallgatja, amit mondanak neki. Ingerlékeny városi nő, elfojtott, vágyakozó. Halász Tamás ezt írja a produkcióról az Ellenfény című kortárs táncművészeti szaklapban: "Mészöly Andrea Ada című koreográfiája szép, tiszta tánc volt, egy emlékezetes ötlettel, intim fényekkel és lebilincselő zenei anyaggal."
   
    Michaela Pein: "transitions change developments"
   
    Az idei fesztivál egyetlen külföldi vendége fontos szereplője a magyar kortárs táncművészetnek: Michaela Pein Bécsben született, felváltva él és dolgozik Ausztriában és Budapesten. Az Iwanson School for Contemporary Dance Center-ben tanult kortárs táncot, majd elnyerte a New York Award-ot és New York-ban folytatta tanulmányait (1995). Idén a BKA/Vienna ösztöndíjasaként Djerassi-ban (San Francisco) vett részt residency programon. Dolgozott a Willi Dorner (A) társulatával, a Tanz Atelier Wien-ben, Katja Wachter-rel (D), részt vett Jean-Yves Ginoux (F), Jennifer Lacey (N.Y.), Gál Eszter, Ladjánszki Márta, Berger Gyula projektjeinek megvalósításában, és együttműködött Scott Wells-szel (USA), Vicky Shick-kel (N.Y.), Jo Anna Mendl Shaw-val (N.Y.) és Alan Good-dal (N.Y.) A Bruckner University táncművészeti tanszékén tanít. 2005-től diplomás Gyrokinesis® specialista. Alapító tagja az L1 Független Táncművészek Társulásának.
    A "transitions change developments", avagy az átmenetek változtatnak a fejlődésen című táncszóló Amerikában, Kalifornia államban a Djerassi Resident Artists Program keretében készült. A koreográfia az ottani környezet és a természet befolyása alatt készült, kiindulópontja egy, a víz témájának körüljárásából kiinduló többszintű mozgástanulmány. Ahogyan a külső és belső állapotok tükröződései át meg átjárják egymást, folyamatosan változó, mozgásban levő képeket hoznak létre...
   
    Szabó Réka: Olyan furcsa vagy ma
   
    Szabó Réka táncos-előadóként dolgozott Emma Rice-szal (GB), Milli Bitterlivel (A), Javier de Frutos-szal (GB), Rui Hortával (P), és sok magyar alkotóval (Ladjánszki Mártával, Berger Gyulával, Magyar Évával (Sámán Színház), Hudi Lászlóval, Gál Eszterrel, Nagy Andreával.
Árnyékkereső (Fotó: Pecsics Mária) Önálló darabjait több hazai díjjal jutalmazták (például az Alternatív Színházi Szemle Legjobb táncelőadás díját nyerte el 2001-ben és 2002-ben, idén a VIII. Veszprémi Táncfesztivál Legjobb produkció díját is megkapta). Alkotójukat emellett számos európai fesztiválra meghívták: Szabó Réka táncolt Londonban, Madridban és Bécsben de közönség elé lépett Pozsony, Ljubljana, Faro, Prága, Amszterdam, Graz rangos fesztiváljain is.
    Egy belevaló vizuális csapat, egy ferdelelkű zajzenész és egy súlyproblémákkal küzdő táncos közösen feszegetik a következő kérdést: hogyan lehetnénk önmagunk árnyékai? (A szerző köszönettel tartozik Miminek és az L1 Táncművek Improsokk(!) sorozatának, ahol a darab alapötlete megszületett.)
   
    Hargitay Ákos: Neoposztmodern táncfantázia pár percben, egy Scott Wells által Budapesten hátrahagyott piros, enyhén használt melegítőalsóban és helyenként pucér felsőtesttel előadva
   
    Hargitay Ákos az L1 Független Táncművészek Társulásának egyik alapító tagja. A Magyar Táncművészeti Főiskola végzős hallgatója modern tánc koreográfus szakon. 1989 óta különböző kortárstánc koreográfusokkal és társulatokkal dolgozott Magyarországon és külföldön egyaránt (Gál Eszter, Sascha Waltz, David Zambrano, Willi Dorner, Mark Tompkins és mások). 1994-től 2000-ig Sascha Waltz meghívására közreműködött a Twenty to Eight és a Tears Break Fast című előadásokban. 1997-98-ban részt vett David Zambrano Ballroom Project-jében Amsterdamban, Brüsszelben és New York Cityben. 1996-ban Michaela Peinnel közösen megalapította a Company Two In One nevű társulatot. Darabjaikat nagy sikerrel játsszák Európa-szerte és az Egyesült Államok több városában is. Jelenleg a Bruckner Egyetemen (Linz, Ausztria) és a Győri Balettnél tanít contact technikát és partneringet.
    A fesztivál leghosszabb című produkcióját - Neoposztmodern táncfantázia pár percben, egy Scott Wells által Budapesten hátrahagyott piros, enyhén használt melegítőalsóban és helyenként pucér felsőtesttel előadva - egy koncepcionális-stratégiai kérdés ihlette: ha elméleti síkon gondolkodunk a táncról, felmerül egy kérdés (a sok közül), hogy merre tart ma a táncművészet? A válasz egyszerű: nem tudom. Ha azonban jól körülnézünk a mai tánc világában, rájöhetünk arra, hogy már mindent "kitaláltak". Mit tudjuk mi ma, hogy mit csináltak negyven éve az amerikai posztmodernek odaát?! A válasz pedig egyszerű: mindent. Ekkor felmerül a következő kérdés: akkor mi maradt nekünk itt, Európában, Kelet-Európában? A válasz egyszerű: minden.
   
    "Tánc-Játék" a DO-val!
   
    Mint sorozatnyitónkban már jeleztük, a fesztiválszervezők és honlapunk az a "minilexikon" mellé az eseménysorozatra háromrészes akciót indított: minden játéknap során egy-egy fesztiválnap összes előadására nyerhet kétszemélyes belépőt az a böngésző, aki a kvíz helyes megfejtését vagy a jó válasz betűjelét leghamarabb elküldi a DO szerkesztőségi e-mail címére. Ismét és nyomatékosan kérjük, a tárgyüzenetben jelezzék akciónk munkacímét: Tánc-Játék. A nyitónap kérdésére leghamarabb Németh Csaba dunaújvárosi böngészőnk küldte a helyes választ: a december 28-30. között rendezendő eseménysorozat a Négy Évszak Fesztivál része.
   
    Következzen máris a második kvízkérdés:
   
    Hányadik alkalommal ad otthont a Bartók a Monotánc Fesztivál eseményeinek?
   
    A. Negyedszer
    B. Először
    C. Ötödször
   
    A válaszokat azonnal várjuk - és újra szólunk, érdemes sietni: csak az nyer, aki először küldi a helyes választ!