Kézilabda

Mivel a balatonfüredi Magyar Kupa négyes döntőjének első összecsapásán a Veszprém simán, 15 góllal verte a PLER gárdáját, így az volt a szombati Dunaferr - Tatabánya mérkőzés tétje, hogy melyik gárda jut a Zovko-csapat mellett a kupa fináléjába. Természetesen a mieink számítottak a találkozó esélyeseinek, még annak ellenére is, hogy sérülése miatt Kukucka csak a lelátóról figyelhette a történéseket.
   
   Az eleje szoros, a végén nincs kérdés
   
   Picit enerváltan kezdte a találkozót a Dunaferr, 3-3 után azonban összekapta védelmét és támadójátékát is Imre Vilmos csapata, s a remeklő Császár, valamint Zubai vezérletével állva hagyta ellenfelét: a 12. percben már négygólos piros-fehér előnyt mutatott az eredményjelző (10-6). Ezzel együtt nem volt könnyű dolga együttesünknek, mert szinte folyamatosan emberhátrányban kellett játszania, ám hiába zárkózott fel kétszer is két találatra Füzesi Ferenc együttese, az ellenállhatatlanul játszó Császárral góljai rendre megnyugvást jelentettek a Dunaferr szurkolóinak. Elég volt azonban hárompercnyi rövidzárlat, s zsinórban négy gólt lőtt a Tatabánya, melynek köszönhetően a véghajrá előtt ismét teljesen nyílttá vált a találkozó (15-15). Az utolsó perceket azonban a mieink bírták jobban, s Császár, valamint Törő parádés találataival végül 19-16-os előnnyel vonulhattunk a félidei pihenőre.
   A második felvonás elején még tartotta három-négygólos hátrányát ellenfelünk, de a vezetésünk egy pillanatig sem volt veszélyben. Sőt: bő tízpercnyi játék után még erősíteni is tudott csapatunk, mely ekkor végleg eldöntötte a találkozót. Tíz perc alatt mindössze egyetlen gólt engedélyeztünk az egyre inkább fáradó tatabányai csapatnak, s mivel Iváncsik, Törő, valamint Nagy Kornél is sorozatban talált a bányászok hálójába, a véghajrá előtt már csak az lehetett kérdéses, hogy milyen arányban nyerjük végül a találkozót (31-22). Az utolsó percekre már szinte teljes kezdőcsapatát lehívta pályáról Imre Vilmos, de a különbség így sem csökkent a két gárda között.
   Még a második félidőben remekül védő Stochl is bevette ellenfelünk kapuját, s ennek is köszönhetően végül nagyon simán, 36-26 arányban nyertük a meccset, mely egyben azt is jelentette, hogy ma délután már a Veszprém együttesével játszhatunk a Magyar Kupa megnyerésért.
   
   Előbb egyenlő erők, de végül veszprémi vigalom
   
   Fináléhoz méltó kegyetlen tempót diktálva kezdték a csapatok a mérkőzést, s bár előbb két góllal a veszprémi gárda "úszott meg", a mieink nem adták fel, s a  két kivédekezett MKB-támadás után a lelkes dunaújvárosi szurkolóhad legnagyobb örömére a vezetést is átvettük (7-6). A bajnokság alapszakaszát simán megnyerő Zovko-csapat szinte azonnal fordított, de egyáltalán nem nyugodhatott meg, mert a mieink nem tisztelték ellenfelüket, s remekül kijátszott figurákkal egyenlítették ki rendre hátrányukat - a 20. perchez érve ismét dunaújvárosi előnyt mutatott az eredményjelző (15-14).
   Ugyan többször is lett volna lehetőségünk meglógni két találattal, ehhez már volt hozzászólása a veszprémi egyletnek is: a rendkívül izgalmasan alakult véghajrá – Törő szemtelen gólja és Putics időntúli büntetője érdemel említést e periódusból – után a félidei szünethez érve még teljesen nyílt volt a párharc (19-19).
   Amilyen jól zártuk az első harminc percet, sajnos annyira rosszul kezdtük a másodikat. Hiába játszhattunk Perez kiállítása alatt emberelőnyben, egyszerűen nem tudtunk közel kerülni Peric kapujához, s amennyiben ez mégis sikerült, akkor az első félidőben még haloványan teljesítő szerb hálóőr tudta védéssel segíteni együttesét. Erre ekkor nem volt lehetősége Stochl kapusnak, akinek rendszerint ziccerhelyzetekben kellett szembe nézni a veszprémi játékosokkal, így hatpercnyi játékos követően már négy góllal ment az MKB (19-23). Az első piros-fehér gólra hét és fél percet kellett várni, de ez sem hozta fel a csapatot: hiszen a félidő derekáig már nem sikerült betalálnunk Peric kapujába, a 44. percben már eldőlni látszott a találkozó (20-27).
   Ekkor sem adta azonban fel a küzdelmet csapatunk: Stochl védéseivel, valamint szívós mezőnymunkával megkezdte a felkapaszkodást, s az 50. perchez érve ismét már csak négy gól volt a két gárda közti különbség (25-29). A véghajrához érve azonban előbb Grebenárt, majd Nagy Kornélt állították ki a játékvezetők, s ezt kihasználva tartotta is vezetését ellenfelünk sőt, három perccel a meccs vége előtt ismét öt gól volt Perezék előnye (27-32).
   Imre Vilmos teljesen megnyitotta csapata védelmét az utolsó percekben, s bár ebből egymás után három gólt is sikerült szerezni és fölvillant a diadal délibábja is, az utolsó percben Gál hetedik találata után végleg eldőlt a meccs: végül 34-31 arányban győzött a Veszprém. De együttesünket sem érheti szemrehányás – egy negyedórás pauzát kivéve teljesen egyenrangú ellenfelei voltak a világsztárok sorát felvonultató MKB együttesének.