Hírek

Ahogy ígértük: egyedivé vált a hivatalos ünnepség március 15-én – több helyszínen várták az ünneplőket, lássuk szépen sorban!

Az ünnepség nyitánya az elmúlt évek tradíciójához igazodott: a közös városi/önkormányzati megemlékezés színhelye ezúttal is a '48-as emlékmű volt – szerencsére már csak a múlté a "szétszakított" ünnepség, a közös főhajtásra csütörtökön délelőtt várták az ünneplőket. A Himnusz dallamai után – amint erre már fotótárunkban is kitértünk – az elmúlt évek legszebb összeállításával rukkolt ki a Mezőföld Kulturális, Sport és Szabadidős Egyesület: ünnepi műsorukban a korabeli szövegekből, versekből, régi és mai dalokból szőtt hangkollázs mellé táncbetétekkel elevenítették föl a forradalom és szabadságharc meghatározó pillanatait; a Suplicz Mihály koreografálta összeállítás fegyelmezett és gyönyörű, ihletett és emelkedett – színházi – pillanatok sorával ajándékozta meg az ünnepség résztvevőit. Jogos volt a vastaps a végén.

Az ünnepi összeállítás után dr. András István, a Dunaújvárosi Főiskola frissen megválasztott rektora köszöntötte az ünneplőket; személyes hangú emlékbeszédében kiemelve, hogy a márciusi ifjúság harca máig ható példával szolgált, ráadásul történelmünk meghatározó összetartó erejévé emelte a "szabadság és a haza szeretetének" ünnepét:

– Emelt fővel tekinthetünk forradalmár elődeinkre, akik bíztak magukban és egymásban, bíztak a sorsfordító napok összefogásában, jó példával szolgáltak az utánuk következőknek arra, hogy a tudás szabadságot teremt és ad, és mertek hinni a huszárvágás váratlan, taníthatatlan és tanulhatatlan, meglepő és védhetetlen erejében. Március 15. fontos és példás kötelékünk – és alkalom arra is, hogy saját identitásunkat erősítsük; kötelességünk megemlékezni a forradalom és szabadságharc 223 fegyvergyakorlatra alkalmas pentelei polgáráról, a nemzetőrökké és népfelkelővé lett közemberekről és elöljárókról is!

Az ünnepi szónoklat után koszorúzással tiszteletnek a megemlékezők a forradalom és szabadságharc hősei és mártírjai emléke előtt – a pártok, civil szervezetek, kisebbségek mellett elhelyezték a tisztelet és emlékezés virágait a Dunaújvárosi Főiskola képviselői is, az elmúlt évek tradícióihoz híven közösen koszorúztak a dunaújvárosi középiskolák.

Az ünnepség végén a Szózat dallamai csendültek fel a forradalmi emlékműnél, majd koszorú került Rosti Pál, a forradalmárból lett néprajztudós-fotográfus kistemetőben lévő nyughelyére is.

Először, ám deklaráltan hagyományteremtő céllal rendeztek az ünnephez kapcsolód eseménysorozatot a Dózsa Mozicentrumban: a Civil Civil Közösségi Tér (CKT) zászlóbontásával egybekötött program egyik pillére a Magyarok Vására című kavalkád volt a mozi előtti téren – ahol ízesített méz és székely lepény éppen úgy szerepelt a kínálatban, mint fajáték, hagyományos ízvilágot kínáló sajt- és húsfantááziák sora, vagy éppen afrikai (!!!) motívummal ékesített ülőpárna, vagyis túlzásokba nem muszáj esni, szépen végig kell mustrálni a kínálatot és választani a most éppen nem annyira jó rénes forintokért. 

A moziban rendezett programsorozatot őszintén szólva kihagytam – mint az alkalommal debütált, összeállításunk végéről közvetlenül is elérhető weboldalukat böngészve korrekt és vonzó, mi több, támogatásra és figyelemre is érdemes kínálat körvonalai kontúrosodnak a jövőben (folyt. köv. március 19-én, a közelgő költészet napját ünneplő programmal), de zárt térbe kényszerülni az első valódi tavaszi délutánon: na, ehhez éppen nem fűlt a fogam.

Inkább jöjjön egy újabb székely lepény, ezúttal kaporral is bolondítva, gondoltam; s lőn.