Kultúra
2012. június 21. (csütörtök) 18:24
"Attila és a beszélők": értékes, érvényes
Folytatjuk Pálinkás István újságíró és Csikós Árpád fotóművész Ambrus Attiláról szóló riportkönyvét bemutató sorozatunkat: a meglepetés-ráadás előtt Menyhárt Mónika értékelését, egy pénteki bemutató hírét és (mellékletként) a szerzők MTI-hez eljuttatott nyilatkozatát közli a DO.
Jelképek erdején át Harmadik, és ebben a formában utolsó fejezetéhez érkezett a DO sorozata az Attila és a beszélők című riportkötetről: összeállításunk egy értékelést, egy hírt és egy nyilatkozatot tartalmaz!
A könyvről
"A megismeréshez a kérdéseken és a válaszokon keresztül vezet az út, és a csendeken, amiket megérezni és megérteni nem is olyan egyszerű. Mégis, vannak sorsszerű találkozások, amiket sosem felejt el az ember. Beleég az agyunkba minden apró részlet, és abban a pillanatban, a másik szemébe tekintve csak egyetlen dolog, amit teljes bizonyossággal érzünk: hogy nekünk találkozni kellett. Ismerjük egymást valahonnan, tán egy másik életből, egy másik galaxisból, egy másik időből… és valamiért most összefutottunk.
Megint.
Valamit meg kell oldanunk.
Valamit meg kell tanulnunk.
Valamit adnunk kell egymásnak."
(Menyhárt Mónika)
Egy beszélgetésből
– István, rendben van, tanult, volt rá ideje, de…
– Másnak is van, mégsem tanul, nem dolgozik, bezzeg-ember, akinek a szomszéd fűje mindig zöldebb, s már azt hiszi magáról, hogy ettől környezetvédő. Vicc az egész kritikán aluli véleménynyilvánítás olyan esetben, amikor semmiféle háttértudással nem rendelkezik valaki egy másik emberről. Azokról pedig végképp nem, akik a hétköznapi popularitások felszínén dagonyáznak, s azt képzelik, értenek a működéséből bármit is.
– Miért írtad meg ezt a könyvet?
– Azért, mert éppenséggel nem a sukorói földek kijátszásán "fáradoztam", hanem közalkalmazottként végeztem a munkámat, s talán nyolc könyv után megkockáztathattam azt, hogy nemcsak tanítom, hanem művelem is a szakmát. Más kérdés, hogy olyan szemszögből közelítettem, amit eddig még senki nem tett meg.
– Mi volt ez?
"... az embert más anyagból gyúrják." – A bizalom. Konfliktusvállalás. Igen, vele is, Attilával. Ha tetszik, olykor kicsit rácsnak éreztem magam, csakhogy az embert más anyagból gyúrják. Ahogy Ambrus Attilát is. Végezetül pedig, soha, egyetlen egyszer nem lehet ezt a könyvet megismételni – sem a szereplőkkel, sem a helyzetekkel, sem a társadalommal. Ez a könyv személyes tükre lehet mindenkinek – más-más viszonyokkal, persze, külön-külön.
Újra a könyvről
"Mert mitől lesz jó egy könyv? Mikor van az, amikor a végére érve az öledbe ejted, és csak bámulsz magad elé? Amikor rádöbbensz, hogy amit olvastál, úgy adja ki az egészet, hogy az eleje és a vége is ködbe vész? Hogy nincsenek örök érvényű igazságok, hogy nincsen fekete és fehér, hogy az igazság nem létezik a hamisság nélkül, és hogy a bizalmat és a tiszteletet kiérdemelni valóban érték? Hogy ítéletet mondani könnyű, de csendben hallgatni és őszintén megérteni csak akkor tudsz, ha igazán mélyen magadba nézel?
Szóval mi is ez a könyv? Eleve megőrülsz attól, hogy Utószóval kezdődik…
Életrajz?
Kicsit.
Riportkönyv?
Talán.
Társadalomkritika?
Többé-kevésbé.
De hát akkor mi?
Kérdések sokasága, és válaszok, és csendek.
Talán tanmese. Tanmese az igaz emberekről, egy igaz ember igaz történetén át.
Tizenkét év, és ami előtte volt, és ami utána lesz. Arcok a múltból, történetek, felvillanó neonfények és rövidfilmek képkockái, és a jövő színes-szürke árnyai, amik a sorok között kísértenek."
(Menyhárt Mónika)
A könyvből
"Első találkozásunk akkori évkönyve mindenesetre nem csak azért porosodik emlékeim könyvespolcán, mert máig hiszek a különösségek megőrzésében, a fair play-ben, hanem talán azért, mert láthattam a MÁS-ik kitartó hűségét, elkötelezettségét a közös ügy iránt, ami bennem is komoly változásokat teremtett a MÁS-hol lét, a MÁS-hol töltött idő, a MÁS-ként való közeledésben a MÁS-ikhoz.
Féltem? (Nehogy most kezdj magyarázkodni, mint egy balul sikerült bankrablás után, hogy többet ittál a kelleténél, s a recessziót sem kalkuláltad bele az üres mackóba! Nem kell örökösen arra hivatkoznod, hogy ismerőseid kérdései között egyetlen egyszer nem szerepelt épeszű, emberi kíváncsiság. Ilyen a kor, ebben élünk. Globálisan.) Persze, hogy féltem. Egészségtelen volna azt állítanom, hogy nem okozott bennem nagyobb félelmet a kíváncsiság, mint addigi sorsom összes tapasztalata.
Mégis, jó volt kérdeznem a könyvet, beszélgetni, s nem csak a lapjaival, majd egészen ezekig a sorokig araszolva, amelynek rögzítése éppoly törvényszerű, mint az üzenete: 'A hit az, ami teremt.' És persze a barátság, ami élettervünkben sokszor működik úgy, mint egy tevékeny fésű. (Igen, akkor is, ha kopasz vagy!)
Tárgyi bizonyítékok egy új életből (Fotók: Csikós Árpád - katt a képekre a nagyításért!) Ezért aztán percekig nem gondolkodtam László barátom {Virág László, aki a rácalmási találkozó védnöke és moderátora lesz – a szerk.} Erdélybe invitálásán. Azonnal igennel szavaztam, s meg is voltunk ketten a 2/3! A következő (soha, sehol nem közölt!) riportom inkább ízvilága annak a közös turnénak, amit megtettünk: valami komolyan változóban, valami pedig mélységesen tiszta és érintetlen maradt még három évvel ezelőtt is.
Ja, és: ÉRVÉNYES."
Rácalmási randevú
Ambrus Attilával legközelebb a szövegben már említett rácalmási bemutatón találkozhat a közönség: a dedikálással, beszélgetéssel habosított találkozó helyszíne a Hársfa Étterem lesz június 22-én, pénteken délután négy órától. Idézzük fel addig is a dunaújvárosi premier képeit a DOvideó műhelye jóvolából - máris itt!
Addig is, a találkozó után is arra biztatunk mindenkit, látogasson el Ambrus Attila weboldalára, a kötet facebook-felületére, illetve amennyiben felkeltette érdeklődését a kiadvány, már meg is rendelheti online a DO stratégiai partnere, a DDSWEB újonnan kialakított webshopjából!
Kapcsolódó melléklet:
Kapcsolódó oldal:
Kapcsolódó face:
Kapcsolódó webshop:
(A Dunaújváros Online az "Attila és a beszélők" médiatámogatójaként veszi ki részét a kötet népszerűsítéséből!)
Kulcsszavak: kultúra, Ambrus Attila, együttműködés, könyv, könyvbemutató, Pálinkás István, Csikós Árpád, webshop
Hasonló cikkek
Főoldali hírek
Csipke és fazék: reptéri röpke
Tollaslabda: éremeső a sportcsarnokban
Heti meteo: csökken a nyár heve
Ádámok, Évák: igen, igen, igen, igen
Motorcsónak: kemény menetek – egy érem
Közlekedés: zsaruk a pályán
Labdarúgás: újabb siker, de…
Hétlövet: szombat hajnali klasszik (62.)
Vízilabda: bronzos évzáró
MMK: míves emberek ünnepe lesz
Dunaújváros
Kistérség
Ingatlan ajánló
(kínál) Eladó a Táncsics Mihály utcában szigetelt
házban, 3. emeleti, 5 éve teljesen felújított,
két szoba+hallos,... 
Összes hirdetés: 2247 db
Apró
Összes hirdetés: 53 db
Cégtár
|
HR Contact Masszázs
Egészség, szépség |
Paszorek
Környezetvédelem |
Digimédia bt.
Szabadidő, szórakozás |
Qualityweb Kft.
Honlapkészítés |
EXTRÉM SZOLÁRIUM
Egészség, szépség |
Kovács István egyéni vállalkozó
Épületgépészet |
City Autós - Motoros Iskola
Oktatás |
Badroll Stúdió és Hip-Hop Shop
Egyéb szolgáltatás |
Munkavédelem, tűzvédelem
Tűzvédelem |
Összes cég: 1014 db
1. | 2012-06-22 05:30:09 Link Válasz Névtelen (nem regisztrált felhasználó) Ez mostmár egy kicsit túlzás.Vagy ekkora lóvé lehet benne?
2. | 2012-06-22 11:13:24 Link Válasz cellatárs (nem regisztrált felhasználó) Nem megy a könyvbót, hogy ennyire nyomja, népszerüsíti a DO ezt a mocskos fegyveres rablót?
Vagy tán "lepálinkáztak" valakit?
3. | 2012-06-22 11:39:04 Link Válasz dr. Factor (nem regisztrált felhasználó) Leülte a büntetését, kezdjen új életet. Indítson tiszta lappal, ha tud. De micsoda ország az, ahol egy bankrablót sztárolunk (aki egyébként nem megélhetési bűnöző volt, hanem eszeveszett jól élt, de a sok sem volt elég neki). És művész úrnak hívjuk őt. Megjegyzem, a bv-intézetekben mások is tanulnak, mások is diplomáznak, és rengetegen dolgoznak (elég megnézni ez ügyben a példaértékű pálhalmai foglalkoztatottságot!); tehát Ambrus története egyáltalán nem egyedi.
4. | 2012-06-22 14:01:57 Link Válasz Névtelen (nem regisztrált felhasználó) menjen oda, ahonnan jött. legyen az böri, vagy románia....
csak el innen!!!!
és a sok hakniból remélem visszaadja az adófizetők pénzét, amit zabált a jó melegben éveken keresztül.
5. | 2012-06-22 15:02:52 Link Válasz Névtelen (nem regisztrált felhasználó) Ugassatok csak, kutyák! Máshoz sem értetek!
Sok sikert, Attila! 1 válasz
6. | 2012-06-22 15:11:04 Link Válasz agyas (nem regisztrált felhasználó) ....engem addig nem zavar, amíg nem veszik bele a nemzeti-alaptantervbe: nem lesz kötelező:):):):):)
7. | 2012-06-22 15:49:28 Link Válasz Névtelen (nem regisztrált felhasználó) válasz erre: Névtelen @ 2012-06-22 15:02:52 A stílus: maga az ember. Van két diplomám, tisztességesen dolgozom több munkahelyemen. Miért ne értenék máshoz az ugatáson kívül? De hadd ne kelljen tisztelnem Attilát. 2 válasz
8. | 2012-06-22 17:52:54 Link Válasz Névtelen (nem regisztrált felhasználó) válasz erre: Névtelen @ 2012-06-22 15:49:28 Annyira gyogyik vagytok, már elnézést,
TI ENTELLEKTÜELLEK!! (szerintetek)..
Nem raboltam, könyveket sem írtam, csak a józan
paraszti ész mondatja velem, hogy
mindenki megérdemel mégy 1 esélyt, nem kell elkapálni..
Mi is tettünk - ezer százalék - jó nagy baromságokat
annak idején, de nem járt érte börtön, vagy nem vették észre... :)
3 válasz
9. | 2012-06-22 18:23:33 Link Válasz Névtelen (nem regisztrált felhasználó) válasz erre: Névtelen @ 2012-06-22 17:52:54 Te tényleg hülye vagy. A között, hogy csináltunk hülyeségeket (mondjuk, leveleztünk az órán, puskáztunk, csokit loptunk 8 évesen stb.) meg a között, hogy elkövetett tucatnyi fegyveres rablást, van egy csöpp különbség. Megérdemel még egy esélyt, de óriási hiba, hogy sztárt csinálnak belőle, az meg szomorú képe a mai magyar valóságnak, hogy akik nem szimpatizálnak egy rablóval, gyogyik, bunkók stb. 1 válasz
10. | 2012-06-22 18:37:35 Link Válasz Nincs vita ! (nem regisztrált felhasználó) Irány Csíkszereda ! 1 válasz