Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Vidám évaddal készült az új igazgató

Molnár Emese - 2016. július 9. 6:56

A Bartók Kamaraszínházat immáron Őze Áron vezeti július elseje óta. A Jászai-díjas színész-rendezővel a szakmáról, az évadról, a terveiről és a családjáról beszélgettünk.

Már megtörtént a színház hivatalos átadás-átvétele. Sikerült minden munkatársat megismerni? Lesz olyan, aki segíti az igazgatói munkában?

-Többször találkoztunk már a társulattal, szinte mindenkit ismertünk már. A tánctagozatot, a Varidance-et, Vári Berciéket is ismertük, annak idején a Magyar Színházban több közös munkánk volt. A háttérkollégákkal is több egyeztetésen vagyunk túl. A produkciós igazgató Csadi Zoltán, aki sok dologért felel a szervezéstől a marketingig, illetve, rendezőként is szerepet vállal. A művészeti vezetőnek Sipos Imre kollégámat kértem fel, akivel a Magyar Színházban öt évet dolgoztam együtt. Gyakorlatilag így van egy kinyújtott jobb és egy bal kezem. Hiszek abban, hogy bár szűk a kör, mégis, több szemszögből kell, hogy meghatározzon egy ízlésvilágot, egy művészeti irányt a munkánk.  A fő tevékenységem az igazgatás lesz, de természetesen nem adnám fel a pályám művészeti részét, jómagam is rendezem és játszom majd. Például rendezem egy kabarét a stúdióban, Kuplé király című darabot Győrei Zsolték tollából.

Hogyan állították össze az őszi évadot? Milyen elképzelések mentén választották ki az évad darabjait?

- Nagyon vidám évadot sikerült összeállítanunk. Ugyan én egy 654 férőhelyes nézőtérből jövök, ekkora volt a Magyar Színházban, a Bartók pedig szinte a fele, 370 férőhelyes, de ez attól még akkor is nagyszínpad. Több korosztályt és közönségréteget szeretnénk a nagyszínpadon megszólítani, az igényes szórakoztatás irányába törekszünk. Alapvetően négy nagyszínpadi premiert tervezünk évadonként, egy komolyabb hangvételűt, a másik három pedig vidámabb hangvételű lesz. A stúdiótermet illetően formájában és anyagválasztásban is nagyon lényegesnek tartom a közönség színházra való nevelését, tehát itt drámapedagógiai és ahhoz társított előadások lesznek jelen. Egy picit finoman, de jó volna, ha a kísérletezés terepe lenne kortárs magyarokkal és külföldiekkel, mert szerintem nagyon pörgős és színes a felhozatal napjainkban.

Ezek szerint vendégelőadásokra, vendégszereplőkre is lehet számítani.

- Az őszi bérlet már meghirdetett formában is látható, benne a vendégelőadásokkal, ezzel is megvalósítva, hogy a Bartók nyíljon, minél színesebb, minél izgalmasabb felhozatalt tudjon felmutatni. Szakmai szempontból elég nagy a kapcsolati tőke, amit szeretnénk is kihasználni. Több előadásban játszom, azok is fel fognak bukkanni, például Rejtő Jenő Szőke ciklonja, vagy a most Szentendrére készített Telitalálat. Sok megkeresést is kapunk, aminek nagyon szívesen teszünk eleget, hogy úgymond közösködjünk az előadások tekintetében például az egri, siklósi, szentendrei szabadtéri színházzal. Egyharmad-fele arányban számítunk vendégelőadásra, sok olyan kolléga fog játszani, akiket szerintem örömmel fog nézni a város és a régió közönsége. Nagyon fontosnak tartom, ezért a pályázathoz készítettünk marketingstratégiát is. A párom révén dunaújvárosi kötődésem is van, és rácalmási rokonaim is vannak, így tudom, hogy néha hamarabb tudják a kecskeméti vagy a székesfehérvári programot, mint a Bartókét. Ezen sürgősen változtatni szeretnék.

Milyen emlékek, élmények kötik Dunaújvároshoz?

- Láttam itt előadásokat, voltam zsűrizni is. Föl-föl bukkantam akkor is, amikor Vári Berciék idekerültek. A párom, Auksz Éva a Vasas táncegyüttesben kezdte, az édesapja is a Vasasban táncolt, az egész család ide kötődik a városhoz. Annak idején ide jártam udvarolni, szerelmünk itt kezdődött. Itt laknak Éva szülei, sokszor jövünk ide a gyermekeinkkel.

Eddig is többször járt, illetve jár Dunaújvárosba, most már a munkája is ide köti. Mit jelent az életében ez az új feladat, a Bartók színház igazgatása?

-Az eddigi fő tevékenységem a fővároshoz szólított, sok minden oda köt, de voltam már színész Kecskeméten négy évig, játszottam nagyon sok helyen az országban Soprontól Nagyváradig. Imádok vezetni, nincs is ezzel semmi gond. Dunaújváros pedig nem a világ vége, csupán negyvenöt perces útról beszélünk. Jó érzés tölt el, amikor idefele jövünk. Egy fővárosi pörgés után, ahol egyfajta versenyhelyzet van a sok színház miatt, itt a művészeti munkára sokkal alkalmasabb helyzet van, nyugalom. Egy intézményt vezetni mindenképpen kihívás. De egy szerepet próbálni, nagy rendezői munkát végezni is kihívás, hiszen előadásról előadásra mindig más a közönség. Úgy vélem, ha ez a kihívás érzés nem lenne, akkor az egész nem érne semmit. Mindenképpen izgalmas a feladat, nagy elánnal vágunk neki a munkatársaimmal.

Milyen darabokra számíthat a közönség ebben az évadban?

- Az előttünk álló évad egy próbaévad, a kölcsönös bizalom évada lesz minden tekintetben. Remélem, a közönség is megadja nekünk a bizalmat. Az első egy mesedarab lesz a kamarában Enyém-Tied címmel. Sipos Vera fogja rendezni, a legkisebb korosztálynak fog szólni. Azt látom általánosságban, hogy a színház mentalitásában kicsit nyűg és lenézett műfaj gyerekeknek és ifjúságnak előadást csinálni. Szerintem ez bűn, hiszen kik a színház jövőbeli közönsége? Csak ők. Ezt nagyon fontosnak tartom, komolyan is veszem a gyermek- és ifjúsági színjátszást. Van egy alapítvány, a Csukás István-díj, amit én alapítottam, az elnöke pedig Csukás István. Ő mondta, hogy a felnőtteknek jól kell írni, a gyerekeknek meg még jobban. Ez így van a színjátszásban is, a felnőttek jól, a gyerekeknek még jobban kell játszani. Ez nagy felelősség is. A jövő évadban még egy ifjúsági darab fog felbukkanni, a Csukás István-díj nyertese. A nagyszínpad első bemutatója a Kiss Csaba által írt Kaméliás hölgy, amit Király Attila rendez, és ami az egész társulatot lefedi. Ezt a két darabot örököltük. Amit már mi terveztünk, az egy október 23-i előadás lesz. Az 1956-os események hatvan éves évfordulóját éljük. A témában a stúdióteremben lesz előadás Igazságtalanság címmel. Csadi Zoltán rendezi, két kultikus 56-os szereplőről szól, Mansfeld Péterről és Tóth Ilonáról. A szövegét Galambos Attila írja. Aztán Háy János Rák Jóska című fergeteges vígjátékát fogjuk a nagyszínpadon próbálni, ebben is mindenki benne lesz a társulatból. Utána jön egy Szente Vajk által rendezett négyszemélyes musical komédia a nagyszínpadon. Az évad végén mutatjuk be a Valahol Európában darabot Dunai Tamás vendégszereplésével. A darabot Horváth Patrícia fogja rendezni, aki egy fantasztikus ifjúsági rendezőnő. Itt szeretnénk megszólítani a dunaújvárosi szülőket, illetve gyermekeiket. Helyi ifjú kollégákkal szeretnénk majd színpadon látni, és ebbe a munkába szeretnénk bevonni majd a Vasas táncegyüttes különböző korosztályú táncosait. Egyébként szeretnénk, ha a Bartók színpadán megint fölbukkannának a Vasas táncosai, függetlenül attól, hogy a táncos csapatnak meglesz önállóan a tagozati feladata. Jönnek majd a koprodukciók, nyári színházak, föl fog bukkanni nálunk például Palya Bea, a Firkin együttes, a Csík zenekar. Nagy terveink vannak a ligettel is. Szeretnénk ide visszacsempészni a színházat, mert ez egy kicsit kikopott.  Végigsétáltam a ligetben, szinte üvölt a hely nyári színház után. Ez nem azt jelenti, hogy el fog tűnni a ligetből a zene. A nyári liget elején lenne a könnyűzene, világzene, jazz, populáris zene, utána viszont átnyergelnénk a színház világába.

Milyenek a kollégák, a társulat?

- Érdekes és nagyon jó a társulat, örültem nekik. Már a tavasz folyamán elkezdtük megismerni egymást, amiben csak lehetett, meg is néztem őket. Azért érdekes a csapat, mert olyan, mint egy osztály, tehát azonos generációk. Ez nagyon sok műhelymunkára ad lehetőséget, ezzel nincs is semmi baj. Idővel azért egy társulat felépítésének több generációról kell szólnia. Az a mag, az a nyolc fő, akik itt vannak, ők a fő húzóerők, és annak minden társulat felépítésének lennie is kell. De kellenek fiatalok, kezdők is, akiket a középgeneráció szépen húz föl magával a tapasztalatokból kifolyólag. És lennie kell hitelesítő, idősebb kollégáknak is, akik szinte már a jelenlétükkel, a munkájukkal hitelesítenek akár a társulat, akár a közönség felé is. Itt egygenerációs csapat található, akik viszont nagyon tudnak csapatként dolgozni, a színház minden munkatársával együtt, és erre a mentalitásra, hangulatra, csapatra nagyon kell vigyázni. Minden csapattag képességes, lehet gondolkodni bennük, lehet mit kitalálni rájuk. Az előttünk álló évadban nagyon sokat fogunk dolgozni.

Mi vezette a színészi pályára?

- Nincs konkrét pontja, hogy mi vezetett a színészi pályára. Amikor az általános iskolában hatodik osztályos voltam, a bátyám, Őze Gábor nyolcadikos, és egy Moliére darabbal búcsúztak, ő volt benne a főszereplő. A darabot a nagymamánk rendezte, aki pedagógus volt. Nagyon szép lányok jártak az osztályába, és ez motivált engem. Át-átjárkáltam a délutáni próbákra, főleg a csajok miatt. Egy szolga szerepe rendszeresen nem jelent meg, ezért beállítottak engem. Emlékszem, egy iszonyatos sallert kaptam a bátyámtól, mint nagyszájú szolga elég rendesen le lettem rendezve. De nagyon büszke voltam arra a pofonra, minden nő engem sajnált. Nagy sikerem volt azzal a pár mondattal és a pofonnal az előadáson, az iskolában. Valószínűleg ez volt az a pont, ebből megszagoltam valamit. Nyolcadikban már én játszottam a búcsúdarab főszerepét, a botcsinálta doktort. Amikor a faipari középiskolába kerültem, azonnal színjátszó klubot alapítottam. Az összes iskolai ünnepség a miénk volt, és évente egyszer mutattunk egy darabot, amit különböző diák színjátszó fesztiválokra vittünk. Szépen nyertünk is, az iskola nagyon büszke volt, hogy egy faiparinak elég erős színjátszó csoportja, irodalmi élete van. Aztán jött a főiskola, ahová elsőre felvettek. Ez olyan, mint a levegő, az ember egyszer beleszagolt valamibe, és utána már elindul a gépezet. Voltám már több osztálytalálkozón, nagyon jókat beszélgettünk, söröztünk a társakkal. Lehet látni, hogy a negyvenhárom kik azok, akiknek asz asztal, illetve a faipar a hivatása, én ülök ott egyedül általában, akinek semmi köze sincs a dologhoz. Holott például most Szerednyei Béla vitorlásának az interziás asztalát én készítettem, azért ragadt rám valami, de nincs sok időm ezzel foglalkozni. Arra kérdésre, hogy tudnék-e mást csinálni a színházon kívül, az a válaszom, hogy nem.

(Az interjú a Dunaújváros Hetilap legfissebb számában, azonos címen megjelent cikk teljes terjedelmű változata.)

A rovat további hírei: Kultúra

DSTV: "Forduljon Psmithhez!"

DSTV: "Forduljon Psmithhez!"

2024. már. 28.

Remek komédiázásról és zajos sikerről tudósít a DSTV összeállítása. A Waldorf iskola növendékei arról Wodhouse regényének színpadi adaptációjával rukkoltak ki a napokban a Városháza dísztermében. Örömjáték volt – minden szempontból. Hangkép.

Pillanatragasztó: varázslatos "záróra"

Pillanatragasztó: varázslatos "záróra"

2024. már. 27.

Különleges kísérlettel, a Pillanatragasztó Társulat produkciójával ért véget a Dunaújvárosi Tárlat a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D) a közelmúltban. Kádenciák, playback színház, visszanéző így is, úgy is.

Különleges kollekció a Zenélő Cukrászdában – már ma!

Különleges kollekció a Zenélő Cukrászdában – már ma!

2024. már. 27.

Az idei évad tizedik alkalmán immár harmadszorra mutatkozik be Klép Tamás – ráadásul rendhagyó időpontban várják a vendégeket a Vasmű úti bázisra ma délután. Mindenkit várnak!

DSTV: film is született Esterházy János életéről

DSTV: film is született Esterházy János életéről

2024. már. 27.

Különleges sorozatot szentelt Esterházy Jánosnak a József Attila Könyvtár, derül ki a DSTV összeállításából. A program keretében mutatták be a felvidéki mártír politikus életéről és politikai pályája meghatározó állomásairól szóló dokumentumfilmet. Hangkép.

Szabad Szemmel az ICA-D-ben: "A döntés"

Szabad Szemmel az ICA-D-ben: "A döntés"

2024. már. 24.

Érzékeny témát feldolgozó filmmel folytatódik a KineDok sorozata a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D) kedden délután. A program nyitott – mindenkit szeretettel várnak!

DSTV: a Győry család kottája

DSTV: a Győry család kottája

2024. már. 23.

Hagyatékból kiválasztott kottával bővült az Intercisa Múzeum hónap műtárgya sorozata márciusban, derül ki a DSTV összeállításából. A Győry család emlékét őrzi a dokumentum, amely bőséges anyag részét képezi; segítségével sokat megtudhatunk a családról is, a kottáról is. Hangkép.

ICA-D: "Töredékes emlékezet” – Asztalos Zsolt kiállítása

ICA-D: "Töredékes emlékezet” – Asztalos Zsolt kiállítása

2024. már. 20.

A hazánkban a '90-es években kibontakozó neokonceptuális művészet fontos alakja építi be a teret a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) új kiállításán. Asztalos Zsolt tárlata pénteken nyílik – mindenkit szeretettel várnak!