Télkóstoló – és emlékezés

2018. január 14. (vasárnap) 15:24 - Várkonyi Balázs

Fekete karácsonyunk után három héttel megjött a hó. Nem „alkotott” maradandót… de mégis, a januári tavaszból télbe fordultunk, s a hidegből utánpótlást is ígérnek a meteorológusok.

Messze vagyunk persze az egy évvel ezelőttitől, amikor igazi nagy fagyok nehezítették az életet. A Pest megyei Tésán például tavaly január 8-án hajnalban háromnegyed évszázados hidegrekord dőlt meg: mínusz 28,1 fokot mértek! Ilyen farkasordító hideggel a közeljövőben nem kell számolnunk, de az éjszakai mínuszok mellett olykor napközben is elér majd minket a fagy.

Az elmúlt pénteken sokfelé egy hetvenöt évvel ezelőtti rettenetes napra elékeztek: arra, amikor a Don mentén, az urivi hídfőnél megindult áttörésben megpecsételődött a 2. Magyar Hadsereg sorsa. Katonák tízezrei vesztek oda, s akik csodával határos módon megúszták a szovjet csapást, őket a fagy tizedelte, vagy később a munkatáborokban haltak meg. Kevesen térhettek haza. Százhuszonnyolcezer ember sorsával nem számolt el a történelem.

Emléktűz (Fotó: Bácskai Gergely)

Huszonöt évvel ezelőtt a Roszkino falunál elesett ismeretlen magyar katona földi maradványait hazahozták, s Pákozd mellett, a Mészeg-hegyen temették el. A neki és sorstársainak állított emlékhelyen, a Doni Kápolnánál azóta is minden esztendőben koszorúzást tartanak és emléktüzet gyújtanak az urivi áttörés gyászos évfordulóján. Így volt ez most péntek este is. A Honvédség, a Doni Bajtársi Szövetség, a fehérvári és a pákozdi önkormányzat vezetői és a polgárok jelenlétében a történelmi egyházak képviselői, köztük Spányi Antal megyéspüspök mondott fohászt az áldozatokért, majd Székesfehérvár országgyűlési képviselője, Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes mondott emlékbeszédet, kiemelve: „Tanulságul szolgálhatott volna Európa népei számára az első világháború vérvesztesége, ha igazságtalan békerendszere nem készíti elő a folytatást. … A Don hőseire emlékezünk. Mert a méltatlan körülmények ellenére is hősök ők, parancsot teljesítő, hazájukat szolgáló katonák. A nemzet egészének múlhatatlan feladata méltónak lenni a doni hősökhöz; kötelessége megőrizni és megvalósítani a nemzeti önrendelkezés alapelvét, eszményét és gyakorlatát.”

A megemlékezés legidősebb résztvevője a Székesfehérvári Magyar Királyi Szent István Honvéd Gyalogezred hajdani katonája volt – egyike a doni poklot megjárt szerencsés túlélőknek: a 95 éves vitéz Smohay Ferenc.

A rovat további hírei: Napraszóló

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.

Három kivételes nap

Három kivételes nap

2018. október 31. (szerda)

Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.

Máris Dunapentele!

Máris Dunapentele!

2018. október 28. (vasárnap)

Tegyünk egy gondolatkísértetet. Tudjuk, hogy Pentele Szálinvárossá válásáig, az új név felvételéig az első felvetéstől hónapok teltek el. Most képzeljük el: az ősi név visszavételéhez természetes körülmények között mennyi idő kellett volna? A válaszig idézzük fel a „keresztelés” előtti időket.

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

2018. október 23. (kedd)

Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.