Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

2018. március 30. (péntek) 20:31 - Várkonyi Balázs

Jézus kereszthalála estéjében járunk. Közhasználatú nevén e nap a nagypéntek. A templomok harangjai némák, nem szól az orgona sem. Ezen a napon nincs mise, ám az evangélium alapján felidézik a szenvedéstörténetet.

Ismerjük ennek legfőbb mozzanatait. Az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival az Olajfák hegyére megy, hogy ott virrasztással készüljön föl az elkövetkező megpróbáltatásra. Míg imádkozik, tanítványait elnyomja az álom. Hajnalban Jézus felébreszti őket, és tudatja velük: az óra elérkezett, amikor vádlói kezére jut.

Júdás, az áruló tanítvány vezeti nyomára a katonákat, és a „Júdáscsókkal” jelzi azoknak, hogy kit kell elfogniuk. Péter apostol kardot ránt, s a többiek is követnék, ám a Názáreti leinti őket: ha megvédenék, nem tudná beteljesíteni azt, hogy az ő sorsa eleve elrendeltetett.

A megkötözött foglyot a zsidó főpapok elé viszik. A főtanács törvényt ül fölötte, ám valós bizonyítékot nem találnak. Ekkor megkérdezik: ő lenne a Messiás, az Isten fia? Jézus válaszára, hogy valóban ő, ítélkeznek: istenkáromló, tehát méltó a halálra.

Róma jeruzsálemi helytartója elé állítják. Pilátus nem találja vétkesnek. Kétszer is el akarja bocsátani, ám a tömeghangulatot látva végül a szokások szerint a jelenlévőktől kérdezi, kit bocsásson el, a gyilkos Barabást vagy Jézust. A főpapok által fellázított emberek Jézus nevét kiáltozzák. Pilátus kimodja az ítéletet: Ibis ad crucem. Keresztre mégy… aztán mossa kezeit.

A töviskoszorúval „megkoronázott” Názáretit elindítják utolsó útjára. A Golgota-dombon – más néven a Koponyák hegyén – a kivégzés vár rá. A katonák a keresztre szögezik, egyikük az oldalába döfi lándzsáját. Jézus haláltusájának szavai: Consummatum est. Bevégeztetett. Vagyis beteljesedett az Ige, amely szerint sorsa elrendeltetett. Halálának pillanatában az evangelisták leírása szerint a jeruzsálemi templom kárpitja meghasadt…

A nagypénteki szertartás végén a hívek néma csendben vonulnak ki a templomból.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.

Újvárosi hódítók

Újvárosi hódítók

2019. február 10. (vasárnap)

Ismét egy évforduló. Nem „kerek”, nem is évszázadot megidéző – egyszerű, szerény, amolyan semmi különös nap a kalendáriumban. De valakiknek nagyon sokat jelent: a fiatalságukra emlékeztet. És voltaképpen az egész életükre.

A farkas nem ordít be…

A farkas nem ordít be…

2019. február 03. (vasárnap)

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Umcacca és társai

Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök)

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

A faegér papája

A faegér papája

2019. január 30. (szerda)

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér.

Munkaélmény, életpélda

Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap)

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.