Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap) 15:59 - Várkonyi Balázs

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Tudott már a jövetelükről, korábban jelentették neki azt is, mit hoznak, egyenesen Rodostóból. Szertartásosan átveszi a kis ládát. Óvatosan kinyitja. Egy arany szelencét emel ki belőle. Keresztet vet rá. Imádkozik.

Kísérőlevél is tartozik a küldeményhez. A páter olvassa: „Por és hamu, melyet egykor Ferenc fejedelemnek neveztek.” És a szelencében ott van a bujdosó szabadságharcos gróf, Erdély hajdani ura, Magyarország egykori vezénylő fejedelme, a rodostói száműzetésében meghalt II. Rákóczi Ferenc bebalzsamozott szíve.

Pontosan háromszáztizenöt éve, 1703. június 16-án robbant ki a nevével fémjelzett szabadságharc. Azon év tavaszán a Habsburgok abszolutizmusa ellen lázadó Thököly kurucai, a szélnek eresztett végvári katonák és a szegényparasztok elégedetlensége a Tiszaháton spontán mozgalomban egyesül. Elhatározzák: csapatuk vezetésére hazahívják a Lengyelországba menekült Rákóczi Ferencet. A gróf eleget tesz a kérésnek, és június 15-én fogadja a két és félszáz paraszt-katonájával elébe menő Esze Tamást. Másnap Vereckénél átlépi a határt. Háromezer fős sereg áll készen a harcra.   

Rákóczi szállóigévé lett jelmondata szellemében – Cum Deo pro patria et libertate! Istennel a hazáért és a szabadságért! – nyolc évig tart a küzdelem, amely végül elbukik. De ha csonkán is, megmarad a rendi alkotmány, és a Habsburg birodalom nem nyeli el Magyarországot. A fejedelem menekülni kényszerül. Francia földön talál menedéket, majd Rodostó a végső életállomás…

De hogy került a szíve Grosbois-ba? A halál közeledtét érző Rákóczi végrendelkezett. Értékeit bajtársaira és szeretteire hagyta, a bujdosókat a török nagyvezér oltalmába ajánlotta. Végül rendelkezett, hogy halála után testét a rodostói görög templomban helyezzék el, de a szívét emeljék ki, vigyék Grosbois kolostorába, ahol franciaországi évei alatt sok időt töltött, osztozva a kamalduli páterek mindennapjaiban. A szerzetesek a szívet ősi temetkezési földjükbe rejtették, s a hajdani vendég emlékét hűen őrizték. Egy követ is állítottak, amelyet az idő ugyan elemésztett, de latin nyelvű feliratát ismerjük:

„E kolostor temetőjében nyugszik a szent életű II. Rákóczi Ferencnek, Isten kegyelméből a szent római birodalom hercegének, Erdély fejedelmének, a magyar királyság részei urának s a székelyek grófjának szent szíve, ki az isteni gondviselés csodálatos rendeléséből az élet különféle viszontagságain keresztül vezéreltetve elnyugodott az Úrban, a Boszporusz melletti Rodostóban, a világ üdvének 1735. évében, április hónap 8. napján, életének 59. esztendejében.”

II. Rákóczi Ferenc a szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem fogadta el. Kitartott a magyar függetlenség eszméje mellett, bujdosni kényszerült. Az utókor hősként tiszteli.

A rovat további hírei: Napraszóló

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.