Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap) 15:59 - Várkonyi Balázs

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Tudott már a jövetelükről, korábban jelentették neki azt is, mit hoznak, egyenesen Rodostóból. Szertartásosan átveszi a kis ládát. Óvatosan kinyitja. Egy arany szelencét emel ki belőle. Keresztet vet rá. Imádkozik.

Kísérőlevél is tartozik a küldeményhez. A páter olvassa: „Por és hamu, melyet egykor Ferenc fejedelemnek neveztek.” És a szelencében ott van a bujdosó szabadságharcos gróf, Erdély hajdani ura, Magyarország egykori vezénylő fejedelme, a rodostói száműzetésében meghalt II. Rákóczi Ferenc bebalzsamozott szíve.

Pontosan háromszáztizenöt éve, 1703. június 16-án robbant ki a nevével fémjelzett szabadságharc. Azon év tavaszán a Habsburgok abszolutizmusa ellen lázadó Thököly kurucai, a szélnek eresztett végvári katonák és a szegényparasztok elégedetlensége a Tiszaháton spontán mozgalomban egyesül. Elhatározzák: csapatuk vezetésére hazahívják a Lengyelországba menekült Rákóczi Ferencet. A gróf eleget tesz a kérésnek, és június 15-én fogadja a két és félszáz paraszt-katonájával elébe menő Esze Tamást. Másnap Vereckénél átlépi a határt. Háromezer fős sereg áll készen a harcra.   

Rákóczi szállóigévé lett jelmondata szellemében – Cum Deo pro patria et libertate! Istennel a hazáért és a szabadságért! – nyolc évig tart a küzdelem, amely végül elbukik. De ha csonkán is, megmarad a rendi alkotmány, és a Habsburg birodalom nem nyeli el Magyarországot. A fejedelem menekülni kényszerül. Francia földön talál menedéket, majd Rodostó a végső életállomás…

De hogy került a szíve Grosbois-ba? A halál közeledtét érző Rákóczi végrendelkezett. Értékeit bajtársaira és szeretteire hagyta, a bujdosókat a török nagyvezér oltalmába ajánlotta. Végül rendelkezett, hogy halála után testét a rodostói görög templomban helyezzék el, de a szívét emeljék ki, vigyék Grosbois kolostorába, ahol franciaországi évei alatt sok időt töltött, osztozva a kamalduli páterek mindennapjaiban. A szerzetesek a szívet ősi temetkezési földjükbe rejtették, s a hajdani vendég emlékét hűen őrizték. Egy követ is állítottak, amelyet az idő ugyan elemésztett, de latin nyelvű feliratát ismerjük:

„E kolostor temetőjében nyugszik a szent életű II. Rákóczi Ferencnek, Isten kegyelméből a szent római birodalom hercegének, Erdély fejedelmének, a magyar királyság részei urának s a székelyek grófjának szent szíve, ki az isteni gondviselés csodálatos rendeléséből az élet különféle viszontagságain keresztül vezéreltetve elnyugodott az Úrban, a Boszporusz melletti Rodostóban, a világ üdvének 1735. évében, április hónap 8. napján, életének 59. esztendejében.”

II. Rákóczi Ferenc a szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem fogadta el. Kitartott a magyar függetlenség eszméje mellett, bujdosni kényszerült. Az utókor hősként tiszteli.

A rovat további hírei: Napraszóló

1526, úton a végzet felé

1526, úton a végzet felé

2019. augusztus 25. (vasárnap)

Laji, a kanászlegény megállt. Erősen fülelt. Mintha morajlana valami a távolban. De hogy mi, abban dűlőre nem jutott, így aztán ostorával csapott egyet, és a kesedisznóival indult a kövérebb fű irányába.

Ünnepidőben

Ünnepidőben

2019. augusztus 19. (hétfő)

Jól van, fiam, nem haragszunk, nem haragszunk. – Mi sem, felség, mi sem, felség. Egy fordulat a király és a furfangos juhász párbeszédéből. Az eltüsszentett birodalom című mesejátékban figyelt föl rá a keresztfiam. Nem hagyta nyugodni a dolog: ilyen pimaszul lehetett beszélni egy királlyal?

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.

Ez már a nyárutó?

Ez már a nyárutó?

2019. augusztus 04. (vasárnap)

Bizony, ez már az – hangzott a kérdésre az atyai válasz. A gyermek amúgy tudta, hisz a térdére fektetett színes lapban éppen a hónapok régies neveiről olvasott: Augusztus – egyenlő Kisasszony hava, Új kenyér hava, Nyárutó.

Halló, Vasedény?

Halló, Vasedény?

2019. július 28. (vasárnap)

Egy legendaképző mondat a kabarévilágból: „Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.” Így indul a legismertebb telefonparódia. A színpadon Kern András, a nélkülözhetetlen kellék egy telefon, azon át jönnek a hangok: akárhány, az mind Kerné, ez az ő mesterségtitka. Az elején még nyugodt, mintha nem tudná, mi vár rá. És kezdetét veszi az ötperces őrület.

Réka örömkönnyei

Réka örömkönnyei

2019. július 21. (vasárnap)

Önfeledten szökdécselt az utcán, valamit énekelt, de nem lehetett kivenni, mit, dalát szétszabdalta a szökdécselés, a hajában két masni egyfolytában lebegett, olyan volt a jelenet, akár egy látomás, mintha gyerekfilm elevenedne meg.

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.