CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat) 8:59 - Várkonyi Balázs

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Papád nem vinne el egy körre? – kérdezte barátját, biztosan nem, mondta Sanyi, amúgy is Pesten van. Mi dolga ott? – firtatta a fiú, mire a másik halkan mondta: összetartás van, tudod, március 15 miatt. Hogy mi az az összetartás, arról fogalma sem volt, a Köles bácsiról sem tudott szinte semmit, néha látta, hogy egyenruhát öltött és napokra elment. Gyakorlat van, mondta ilyenkor Sanyi. Egyszer megkérdezte Köles bácsitól, hogy van-e fegyvere, az öreg azt válaszolta, ez munkásőrtitok. Hogy mivel foglalkozott, amikor épp nem munkásőrködött, rejtély maradt, ahogy az is, miként lehet maszek autója, amikor a kisvárosban, ahol éltek, csak egy-két embernek volt ilyen.

Szóval azon a márciusi napon csak állt a pompásan csillogó kocsi mellett, s arról ábrándozott, hogy egyszer talán majd beleülhet, de a lelke mélyén tudta, álma sosem teljesül. Évekkel később, amikor már gimnáziumba járt, Sanyival csak ritkán, futólag találkozott, az apjával meg soha, de a Moszkvicsot látta nagy néha elsuhanni az utcán. Lezárult a kisgyerekkor, a múltba veszett a munkásőrtitok is meg a világoskék autóálom is, helyüket elfoglalták az új élmények, na és az iskolai tennivalók, tanult, hogy esélyt adjon magának a diplomaszerzésre. Jöttek új márciusok, jöttek a formálissá tett, felszínes megemlékezések, ezekből érzelmileg semmi nem érintette meg, de amikor apja vagy édesanyja otthon az ünnepről, március 15-éről beszélt neki, minden szó megmaradt. És megmaradtak benne néhány tanára különös, kódolt üzenetei is, noha némelyiket csak később értette meg.

Az egyik ilyen a 48-as forradalom napja közeledtével hangzott el. Történelemóra volt. A jó harmincas férfi az év elején érkezett Pestről a kisvárosba, híre elkísérte: tudós ember, klasszika-filológus, irodalomtörténész, bizantológus, afféle polihisztor. A beavatottak azt suttogták róla, hogy büntetésből helyezték a kisvárosba, mert nem „rendszerhű”. Azon az órán nem feleltetett, csak ő mesélt, izgalmas előadást tartott az 1848-49-es szabadságharc nagy erdélyi hadjáratáról. Lebilincselő stílusban sorra vett miden egyes ütközetet, egészen addig, hogy Bem József altábornagy seregei kiűzték az orosz és osztrák seregeket Erdélyből. Így zárta: És éppen a forradalom kitörése után egy évvel, 1849. március 15-én jött el a végső siker, ez maga volt a csoda! De, tette hozzá, ilyen csodák lehetnek ezután is.

Az üzenetet páran értették. És akkor végképp érdektelen lett minden előtte lévő dolog, a munkásőr papa égszínkék Moszkvicsa is, csak egy rendszám maradt abból: CB 40 19.

A rovat további hírei: Napraszóló

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.

„Aranyláz” Újvárosban

„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 03. (vasárnap)

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

1859: a pentelei világjáró hazatér

1859: a pentelei világjáró hazatér

2019. február 25. (hétfő)

Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

2019. február 24. (vasárnap)

Mátyással nincs szerencsénk, lehet, hogy komisz idő vár ránk, már hogyha beválik a népi regula. Mert a régi időjósok úgy tartották, ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál. Vagyis még hidegebb napok várhatóak.