Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap) 8:18 - Várkonyi Balázs

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.

Hamar végzek, jó húsz perc múlva ismét a lesántult kocsinál vagyok. „Ember” végre megjön. Kerékcsere, közben kérdezem a tulajt, megérte-e várni ennyit, azt mondja, ő semmiképp sem állt volna neki. Rangon aluli lenne, teszi hozzá. Na igen, van egy autókereskedése, nem nagy, de hát „adnia kell magára”, ha cégtulajdonos.

Forgatom a szót: rangon aluli… Eszembe jut a történet a híres professzorról: késett a beteghordó, de emiatt nem akart időt veszíteni, fölnyalábolta a balesetben sérült kisfiút, és ölben vitte a kezelőbe. Hívhatott volna egy erős karú fiatal rezidenst, de az idő szorításában tette, amit az emberség diktál. Másik eset. Nyári zivatar, a benzinkút előtt bokáig ér a víz, a csatorna eldugult, nem vezeti el a hömpölygő áradatot, és az eső nem szűnik, már a szemközti udvarba se lehet bemenni, mindjárt eléri a benzinkút szintjét a vízmagasság. Hatvanas férfi száll ki a kocsijából. Sapkáját szemébe húzza, fogja az autómosóhoz támasztott seprűt, megy a csatornarácshoz, nagy nehezen felnyitja, elkezd a mélybe kotorászni, kitartóan támadja a seprűnyéllel a hatalmas falevéldugót, jó időbe telik, míg egyszer csak a víz nagy hörgéssel megindul. Szerencse, hogy épp nem járt erre senki a hívei közül – jegyzi meg egy asszony. Mert hogy az alkalmi dugulásmentesítő népszerű ember, nagytekintélyű pap, s tán az ő méltóságát félti a jóasszony. Pedig az a méltóság nem sérült akkor sem, amikor árvíz idején a lelkész zsákolni jelentkezett, beállt a sorba, a kora miatt kis időre olykor pár perc pihenőidőt kért, aztán ment vissza, s folytatta. Ugratták a többiek, hogy közben tán imádkozik, de ő csak mosolygott. Népfi – mondták róla. És tényleg.

Emlékszem egy kedves történetre, a főszereplője a XIX. századbeli különös férfiú: Kosutány Tamás. Gabonakutató riportalanyom beszélt róla, utánajártam. Olvastam, hogy az 1848-as forradalom évében született, Keszthelyen gazdaságismeretet tanult, majd a pesti tudományegyetemen kémikusnak készült. Ritka tehetségére felfigyelt professzora, állami ösztöndíjat járt ki neki, így Halle egyetemén tanulmányozta az agrokémiát. Hazatérve megírta a borászati vegytan alapművét. Sokoldalú kutató lévén, amikor a minisztérium a dohány kémiai vizsgálatára kérte fel, kísérletekbe fogott, s újabb alapművet tett le. De ugyanígy beleásta magát a búzatermesztési és lisztminősítési kutatásba. Műegyetemi tanár, az országos kémiai intézet igazgatója és akadémiai tag lett. Sokszor tartott előadást gazdáknak, s egyszer, amikor molnárképzősöknek adott elő, megkérdezte tőle valaki: nem tartja professzor úr rangon alulinak, hogy kétkezi munkásokat okít, azt mondta: ellenkezőleg! Hogy megteheti, számára ez az igazi elismerés.

A rovat további hírei: Napraszóló

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

„Aranyláz” Újvárosban

„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 03. (vasárnap)

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

1859: a pentelei világjáró hazatér

1859: a pentelei világjáró hazatér

2019. február 25. (hétfő)

Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.