Szembejött a véletlen

2019. szeptember 8. (vasárnap) 10:07 - Várkonyi Balázs

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Lehetne akár a kontraverzió tankönyvi példája is – gondolta, s emlékeiben kutatott, hol olvasta korábban. Aztán annyiban hagyta a dolgot, s arról kezdte faggatni emberét, hogy is volt az a történet a lottónyereménnyel. A nagy dumás Géza ugyanis nem oly rég valahogy pénzhez jutott, nem is kevéshez. És minden érdeklődőnek azt mondta, a lottónak köszönhette. Csakhogy tudták róla, sosem lottózik. Amikor ezzel szembesítették, azt találta mondani, hogy kártyán nyerte az örömöt hozó szelvényt. Ennek persze nem volt sok valószínűsége; ugyan melyik zsugás hurcolna magával ilyet? S ha valamely különös véletlen folytán így is lenne, komoly ember sosem fogadná el azt tétként. Az igazi kártyások társadalma ugyanis lenézi azt, aki csak a szerencsében bízik. A tudásra esküsznek. A hibátlan memóriára, az emberismeretre, a számolási készségre. Na meg a fineszre. Nevezhető ez ravaszságnak is…

Fotó:Fortepan

Ha az amúgy elég képtelen mesét, a kártyán nyert lottószelvény történetét a törzskocsmájában, a Zsibbasztóban a nagyemlékű fuvaros, Papp Sanyi annak idején hallja, biztosan halálra röhögi magát. Akár a haverok, a Laczkó kovács vagy a kemény Rozsda. De túl sokáig ezen sem volt idő gondolkodni, mert a szerencsés fickó merész kanyart vett. Kétkedő ismerősének végre egy hihető magyarázattal szolgált: a Margittól volt a pénz. Csakhogy Margit már a múlt. Épp a minap szakítottak, ezért a nagy bánat, ami aztán még olyan filozofikus magasságba emelte a jóembert, hogy eljutott a „jövő sem a régi” következtetésig. És az ő jövője innét tényleg nem a legrózsásabb, hiszen a pénzben és egyebekben dúskáló Margit elvesztése borús időket ígért. De egyáltalán hogy ismerte meg a rátarti asszonyt? És lám, erre a kérdésére Géza ismét megcsillantott valamit elméje pallérozottságából. Azt felelte: Szembejött a véletlen.

Hiába, úgy látszik, van, akiből a szerelmi bánat rejtett tulajdonságot hoz elő. Például a nyelvi egyszerűségét a választékosság váltja fel. Csak ezt történhetett Gézával. Aki az imént ecsetelte hosszan, hogy az érett barackhoz hasonlított asszony mennyi boldog perccel, órával, nappal ajándékozta meg, sőt, hónappal, többel is, mert vagy háromnegyed évig tartott a mámoros időszak. Aztán vége lett. Mint egy villámcsapás, úgy érte őt: Margit csak úgy gondolt egyet, és visszaköltözött Pestre. Ráadásul a pénzt is visszakövetelte. Hiába magyarázta neki Géza, hogy nem kölcsön volt, hanem baráti adomány egy nélkülözőnek. És mert Margit hajthatatlan volt, azt találta mondani: tekintsék munkadíjnak. Erre a sokat látott asszony sem számított. És lendületből pofán vágta a férfit. Akinek, most már ez biztos, a jövője sem a régi… ahogy a jó másfél százada élt német író, Karl Valentin egykor megfogalmazta.

A rovat további hírei: Napraszóló

Nagyné kapavágása

Nagyné kapavágása

2019. szeptember 22. (vasárnap)

A nevezetes eseményre, az ünnepélyes kapavágásra 1956 kora őszén került sor. Egészen pontosan szeptember 19-én. Várostörténeti jelentősége volt! Valóban az, hiszen egy új ipari létesítmény, a szalmacellulózgyár építésének előhírnöke volt. Az pedig munkahelyeket teremtett, s nem mellékesen Újváros presztízsét erősítette.

A nullává nem lett ember

A nullává nem lett ember

2019. szeptember 15. (vasárnap)

Mi a csuda lehet egy ajtón a házmester-luk? Aztán miféle a bagolyműszak? Emlékszem, először csak a türelmetlen kíváncsiság vezetett, hogy végére járjak, mit rejtenek e szavak. Aztán rájöttem: a könyv, amelyet olvasok, sokkal több nyelvi fordulatot kínál föl, mintsem hogy leragadhatnék egyes szavakon.

Szomjoltó közkutak

Szomjoltó közkutak

2019. szeptember 01. (vasárnap)

Az újságoshoz tartottam. Kerülővel, ahogy máskor is. Mehettem volna rövidebb úton, de akadt egy különös, parancsoló szempont: csak azért választottam azt az irányt, hogy útba ejtsem az iskolát, ahol a gyerekeim töltik napjaikat.

1526, úton a végzet felé

1526, úton a végzet felé

2019. augusztus 25. (vasárnap)

Laji, a kanászlegény megállt. Erősen fülelt. Mintha morajlana valami a távolban. De hogy mi, abban dűlőre nem jutott, így aztán ostorával csapott egyet, és a kesedisznóival indult a kövérebb fű irányába.

Ünnepidőben

Ünnepidőben

2019. augusztus 19. (hétfő)

Jól van, fiam, nem haragszunk, nem haragszunk. – Mi sem, felség, mi sem, felség. Egy fordulat a király és a furfangos juhász párbeszédéből. Az eltüsszentett birodalom című mesejátékban figyelt föl rá a keresztfiam. Nem hagyta nyugodni a dolog: ilyen pimaszul lehetett beszélni egy királlyal?

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.

Ez már a nyárutó?

Ez már a nyárutó?

2019. augusztus 04. (vasárnap)

Bizony, ez már az – hangzott a kérdésre az atyai válasz. A gyermek amúgy tudta, hisz a térdére fektetett színes lapban éppen a hónapok régies neveiről olvasott: Augusztus – egyenlő Kisasszony hava, Új kenyér hava, Nyárutó.