Barta Endre: egyformán fontos a kultúra, a sport és a szociális szféra

Barta Endre tavaly október óta tölti be ezt a tisztséget a városvezetésben. Ahogyan fogalmazott, amikor átvette a feladatkört azt látta, hogy az egyáltalán nem olyan, ahogyan azt elképzelte, és szerinte működnie kellene, ezért az újratervezéssel kezdett. 

A csodálkozó kétkedés időszaka

A humán terület ugyan egységesnek tűnik, ez azonban csak első látszatra igaz. Ide tartozik ugyanis a sport, a kultúra, az egészségügy és a szociális ügyek köre is, ezek pedig más-más területek, amik óriási figyelmet igényelnek. A figyelemre pedig szükségük van a szereplőnek, ez rögtön az elején kiderült, amikor elkezdte felvenni a kapcsolatot az adott terület szereplőivel. 
Mint mondta, "csodálkozó kétkedéssel" fogadták megkeresését, hiszen "nem szoktak hozzá" ilyenhez. Hangsúlyozta: egy fontos tanulási folyamat volt ez az egy év számára, amely természetesen azóta is tart; nem a kampánynak szól. 

"A látogatásaim energiával töltenek fel"

Barta Endre elmondta: a kulturális intézményekben tett látogatásai során kellemes meglepetés érte, hiszen még a vártnál is szorosabb és barátságosabb együttműködés alakult ki. Ahogyan fogalmazott: ezek energiával töltik fel. Ugyanakkor hangsúlyozta: az elmúlt harminc év lenyomata világosan látszik ezeknek az intézményeknek a működésében. Mint elárulta a múltban, ellenzéki képviselőként megalázó élmény volt számára látni azt, hogy kínosan érintette jelenléte a vezetőket. Hangsúlyozta: ezt a fajta szemléletet egyszerűen "ki kell irtani", hiszen ez méltatlan a kultúrához, éppen ezért arra törekszik, hogy amennyiben a "másik oldal" politikai szereplői megtisztelik jelenlétükkel az eseményeket, senkit se érintsen kellemetlenül, az illetékesek ne féljenek meghívni egy-egy fideszes képviselőt. 

A vírus megkerülhetetlen téma és tényező

Barta Endre visszatekintésében kitért a veszélyhelyzet időszakára is: mint mondta, ebben az időszakban egy valóságos "csapatépítő tréning" volt, hiszen mondhatni napi szintű kapcsolattartást alakítottak ki. Mint mondta: a koronavírus miatti gazdasági nyomás éreztette hatását a kulturális intézmények munkájában is, ez azonban nem befolyásolta a jó hangulatot, amely a megbeszéléseken uralkodott. Kiemelte: jó érzéssel tölti el, hogy egyfajta kulturális kerekasztal alakult ki Dunaújvárosban, amelyben egymást segíti a színház, a könyvtár, a Kortárs Művészeti Intézet és az MMK is, amely a város számára is előnyökkel járhat. Amint kiemelte: a 70 év felettiek ellátásából jelentősen kivették részüket a bölcsődék, óvodák dolgozói, valamint a védőnők a veszélyhelyzetben, amely egy "jó teszt" volt, mégpedig sikeres. 
Az alpolgármester hozzátette azt is: a vírushelyzet miatt el kellett halasztani a város 70. születésnapjára tervezett megemlékezéseket, ezt azonban nem szeretnék elengedni, amint lehet, méltó születésnapi ünnepséget rendeznek Dunaújvárosnak – és természetesen újra rendezvények és fesztiválok helyszíne lesz a város.

A hátország

Barta Endre arra is megragadta az alkalmat, hogy elismerését fejezze ki munkatársainak az együttműködésért:
– A legnagyobb hiba, amit egy politikus elkövethet, az, hogy azt gondolja, egy-egy döntés mögött kizárólag saját maga áll. Bár a döntést ő hozza, amiért a felelősség is az övé, e mögött ott áll a hivatali dolgozók munkája. Az ő segítségük nélkül elképzelhetetlen például egy alpolgármester aktivitása, egy döntés előkészítése. 
Az alpolgármester elmondta: egy érdekes képzésen vesz részt, hiszen a hivatali dolgozók közreműködésével egyre jobban megismerheti az irányítása alá tartozó területeket – ráadásul ez természetesen egy folyamat, amely még évekig eltarthat. 

Otthonos környezet

A humán ügyekért felelős városvezető kérdésünkre elárulta: kiemelten fontosnak tartja, hogy otthonos környezetet rendezzen be irodájában, ahol nem csak ő érezheti komfortban magát, de azok is, akik tárgyalás, megbeszélés okán ellátogatnak hozzá. És bízik a munka eredményes folytatásában:
– Egy út elején vagyunk, egy berozsdásodott, elavult rendszert kellett újragondolni és beindítani. Frissességet és lendületet adtunk a rendszernek, a munka azonban még koránt sincs elvégezve. Hosszú még az út előttünk, de teljesíteni fogjuk, amire bizalmat kaptunk a dunaújvárosiaktól –vagy ahogyan tőlem megszokhatták, inkább úgy mondanám: az Acélváros mögöttünk, a célváros előttünk. 

Cs. L. 
(Fotó: Végh Zoltán)