Gyász - Elhunyt Liszi Ferenc

Akik ismerték őt, vagy olyan szerencsések voltak, hogy együtt dolgozhattak vele, mindannyian büszkék voltak rá. Liszi Ferenc 1943. január 18-án született Abán, majd 1961-ben kötözött Dunaújvárosba. 1962-ben lett igazolt röplabdázó, ezt követően 15 esztendőn át segítette a Dunaújvárosi Kohász csapatát. A sport mellett tanult, képezte magát, és szakedzői diplomát szerzett. Még aktív játékosként vált edzővé, ettől kezdődően szinte minden korosztály mellett megfordult. Számtalan tehetséget nevelt, akik közül többen a korosztályos válogatottakat erősítették, majd később az NB I-ben is megállták a helyüket. Később a férfi NB I-es csapat edzője lett, miközben a legfontosabbnak tartott feladatát, az utánpótlás nevelést nem adta fel, így egyben a juniorokkal is foglalkozott. Sikereire más egyesületek is felfigyeltek, így került Székesfehérvárra, majd Szolnokra, ahol szintén szép eredményeket ért el. Szíve azonban visszahívta Dunaújvárosba, ahol még három sikeres esztendőt töltött a felnőtt csapat mellett.

1993-ban döntött úgy, hogy kizárólag a fiatalokkal fog foglalkozni. A Hild József Szakközépiskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Kollégium testnevelő tanára lett. 1996-tól röplabda csapatot szervezett. Ekkor indult el az a páratlan sikersorozat, mely a mai napig tart. Diákcsapataiban megfordult szinte az egész jelenlegi felnőtt válogatott, de a többi korosztály nagy része is az ő keze alatt csiszolódott. Nemcsak edzőjük, hanem apjuk helyett apjuk is volt ezeknek a fiataloknak. Közülük többen már nemzetközi karriert is befutottak Németországban, vagy Olaszországban, köztük Grózer György, Németh Szabolcs, Baróti Árpád, és Tóth Gábor. Szinte hihetetlen, de ez alatt a 18 év alatt 26 diákolimpiai elsőséget szerzett a különböző korosztályokban, emellett számtalan ezüst és bronzérmet, valamint nemzetközi fűződik nevéhez, ezzel öregbítve iskolája, szeretett sportága és Dunaújváros hírnevét. Edzőként és pedagógusként egyaránt nagy tisztelet övezte mind a tanítványok, mind a kollégák részéről.

Képek: DO-archív

Megemlékezésünkben álljon itt az az utolsó interjú, melyet 2014-ben, a Dunaújváros Sportjáért Díj átvételekor készítettünk vele:

„Nagyon boldog vagyok, hogy rám is gondoltak a díjátadók! Elsősorban azonban a köszönet családomnak jár, akik a hosszú évtizedek alatt mindig mellettem álltak. Amikor megkaptam azt a kitűntetést, végig gondoltam, hogy hogyan is indult városunkban a pályafutásom. Életem nagy részét szeretett sportágamban töltöttem el, hiszen amikor 1961-ben a városba kerültem, az óta a röplabdázás tölti ki az életemet játékosként, majd a felnőtt, és később az utánpótlás csapatok edzőjeként. Volt időszak, és ez nem volt túl jó, amikor a felnőttekkel ingáztunk az első-, és a másodosztály között. Ezután dolgoztam Szolnokon és Székesfehérváron is, ahonnan új tapasztalatokkal felvértezve tértem haza. Ezt követően lettem a junior csapat edzője három évig, majd kerültem a Hild iskolához. Életem legszebb szakasza kezdődött el ekkor. Kolics Gábor igazgató úr támogatásával sikerült megalapozni azt a sport tevékenységet, amely számtalan sikert hozott az iskolának és Dunaújvárosnak is. Számtalan diákolimpián vettünk részt, ahonnan 26 aranyéremmel tértünk haza. Ez számomra is óriási tény, hiszen még egy ilyen edzőt nem ismerek Magyarországon, aki ennyiszer nyert volna. Ebben a munkámban folyamatos támogatást kaptam a Dunaferr SE edzőitől, Kelemen Istvántól és Tomanóczy Tibortól. Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen fiúkat nevelhettem!”

Tevékenységét több alkalommal is elismerték.

2002 - Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete aranyérem
2012 - Magyar Röplabdázásért emlékplakett
2013 - Dunaújváros Oktatásügyéért Díj
2014 - Dunaújváros Sportjáért Díj

Rengeteg szép sikert örömet köszönhetünk Liszi Ferencnek, melyeket sohasem felejtünk el!

Nyugodjon, nyugodj békében Feri bácsi!