A '56-os független magyar nyilvánosság utolsó bástyája volt a Rákóczi Rádió

doszerk - 2022. október 22. 7:15

A forradalmi Dunapentele életében kiemelt jelentőségű Rákóczi Rádió története a korabeli független magyar nyilvánosság izgalmas fejezete. Az utolsó adás is a nevéhez fűződik. Kronászt Margit történész-muzeológus vendégposztja.

Városunk a korszak kiemelt jelentőségű városa. Ezért is szembetűnő a kitelepítettek érdekében Óvárosban kibontakozó Fáklya Klub 1956 nyarán. A felszín alatt forrtak az indulatok és a budapesti történések hatására itt is felgyorsultak az események.

Különleges helyzetben

Sztálinváros (a forradalom alatt és utána néhány hónapig Dunapentele) életében 1956 fontos szerepet töltött be. Október 24-én megérkezett a városba az előző nap kitört forradalom híre. A nagygyűléseket a Bartók előtti téren tartották, itt hangzottak el a buzdító beszédek, innen indultak buszok a fővárosba élelmiszerrel, emberekkel. Több alkalommal lövöldözés volt a laktanya és a városi kiegészítő parancsnokság épülete előtt.
De más okból is különleges volt az itteni helyzet. Ezekben a hetekben jelent meg két, a forradalmárok által szerkesztett újság (a Dunapentelei Ifjú Forradalmár és a Dunapentelei Igazság); valamint a városnak saját rádiója volt, mely először Szabad Dunapentele Hangja néven szólalt meg, később lett Rákóczi adó. Üzembe helyezését november 2-án engedélyezte Cihó Pál, a városi nemzeti bizottság elnökhelyettese, valamint Erdei István, titkár.

Folyamatosan változtatta a helyét

Az R-40-es készüléket a Tolbuhin laktanyából hozták ki, 36 mm-es rövidhullámon sugározta az adásokat. Kezdetben a Bartók melletti épületben kapott helyet az adó, melyet Kajári Gyula alhadnagy irányított. A rádió kezelői Garamvölgyi István és Tóth Tibor voltak, a műszaki feladatokban Küllős Imre állományon kívüli őrnagy segédkezett, de a munkatársak közt találjuk Durmits Árpádot, aki részt vett a Dunapentelei Igazság szerkesztésében is – pedig még csak néhány hónapja élt a városban.
A rádió november 4-től folyamatosan változtatta a helyét: egy busz belsejében helyezték el az adókészüléket és a személyzetet, a leadó torony pedig utánfutóra került. A rádiós egység Varga József sofőrrel egészült ki. Híreket és zenét sugároztak, üzeneteket továbbítottak, a Szabad Európa Rádiótól kértek segítséget és tartották a kapcsolatot a nyugati adókkal.

Álljon itt emlékül néhány hírtöredék az adó életéből:

1956. november 6., kedd
„10 óra 35 perc Rákóczi adó, Magyarország
Dunapentele munkássága javasolja, hogy Dunapentele egész területét nyilvánítsák a Nemzetközi Vöröskereszt elosztóhelyének...”
„16 óra 34 perc […] Figyelem, figyelem!
[…] Dunapentele térségéből jelentették éppen most: Dunapentelét Dunaföldvár irányából négy szovjet harckocsi megközelítette támadási szándékkal. A dunapentelei helyőrségnek tüzérsége tüzet nyitott rájuk, mire az első pillanatban már mind a négy harckocsi megadta magát!”

1956. november 7., szerda
„14:53 Figyelem, Figyelem!
A szovjet tankok és légierők támadják Dunapentelét! A harc változatlan hevességgel továbbra is folyik! Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk!
Itt Rákóczi adó, Magyarország!”

Városunkba a szovjet csapatok november 7-én vonultak be, a rádió is ezen a napon szólalt meg utoljára 14 óra 53 perckor, mint az ország utolsó forradalmi rádiója.

Kronászt Margit történész-muzeológus (Intercisa Múzeum)
(Illusztráció: Intercisa Múzeum; hanganyag: DunaújvárosMesélPontHu)