Kemény István, kortárs író volt a meghívottja a Vendégségben 2.0 aktuális fejezetének. Háy János faggatta életéről, munkásságáról.
Az átlag családok otthonába szinte napi rendszerességgel kézbe kerül egy-egy könyv, sajnos ebben az esetben azonban nem Kemény köteteire gondoltam. Jelenleg fő megélhetési forrása, hogy szappanopera dialógusokat ír a Barátok közt című teleregénybe. Emellett felolvasásokat tart és kisebb projekteken dolgozik. Ezt a rendszeresnek mondható feladatot becsülettel végzi, úgy érzi valamilyen szinten társadalmilag hasznos feladatot lát el. Megpróbálkozott a drámaírással is, ám nem kapta el a lendület. Szerkezetileg nem érzi stabilnak, helyre kellene tennie az arányokat az írásaiban. Egyszerű, de átgondolt történetvonalat kell belevinnie ahhoz, hogy emészthető legyen.
A versek, az irodalom kedvelése családi hagyományként került az életében. Nagyapja, apja nagy versbarát hírében álltak, fő érdeklődésük Ady fele húzott - ami rá is nagy hatással volt. Apja kudarcba fulladt sorsa behálózza a költő verseit, életét. Túl sok szomorú vers hagyja el a tollát, nem látja a siker útját. Erre akkor eszmélt fel igazán, amikor egy iskola megkérte, adjon már kölcsön pár sort a saját versei valamelyikéből, hogy azt a suli valamelyik frissen festett falára rápingálhassák. Kutatva költeményei között, nyomasztóan kevés pozitív kicsengésű írást talált.
Életében már mindenki tartott a kezében Szép Versek kötetet, ezzel az írónk is így van. Apja minden évben megvette a válogatott nagy kötetet. Gyerekfejjel taszította a borítón tetszelgő tipikus könyvespolc elé beültetett szemüveges szakállas költők látványa. Máshogy kéne írni, más irányt kell vennie az irodalomnak, gondolta. Ebből az indíttatásból írta meg a modern költészet paródiáját.
Jelenében nehezen tud elszakadni a világvége félelmétől. Gyermekkorában nem volt kérdéses a jövőkép, napjainkba ezt már nem érzi olyan egyszerűnek. A múlt már mítoszi magasságokba van, próbálja a jelen eseményeit hozzá emelni, hogy ne fájjon annyira. Bevallja nem szeretne ennyire negatív világszemlélettel élni.
Kedves ismeretlen című regényében a főszereplő elejt egy elgondolkoztató mondatot: "tettem egy ígéretet, hogy legalább én viszem valamire". A költő sok versében kapálózik a sorsa ellen, amit koloncként hordoz írásaiban is.
Az utóbbi három évben nem írt semmit vallja be szomorúan. Nemrégiben jött egy fordításos munka, ahol a szöveget átfutva jött rá újra, hogy verset írni jó dolog. Eltökélte: újrakezdi.
