Mintegy negyedszázados vendéglátóipari tevékenység után lett a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara (DKIK) titkára Csikós Gábor. Mint állítja, egyszerre éli meg komoly kihívásnak és hatalmas felelősségnek a váltást – de elhatározott célja, hogy a város és a térség gazdasági életének gyűjtőpontja, az együttműködések terepe legyen a kamara. Interjú.
Csikós Gábor tősgyökeres dunaújvárosi, a 2000-es évek eleje óta dolgozott a vendéglátás területén – pályája főbb állomása között dunaújvárosi, budapesti, rácalmási, majd újra dunaújvárosi egységek szerepelnek. A vendéglátás égisze alatt több területen dolgozott, így a klasszikus éttermi közeg mellett a közétkeztetés és a szállodaipar világában is otthonosan mozog, sőt, kipróbálta magát a rendezvényszervezés terén is.
November eleje óta látja el a titkári feladatkört a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamaránál (DKIK), elsőként természetesen a választásról kérdeztük.
– Nagy közhely, de megkerülhetetlen: milyen gondolatokkal, elképzelésekkel vágott a feladatnak?
– A konkrét tervek és elképzelések mellett több alapcélt is megfogalmaztam, illetve megfogalmaztunk Vass Zoltán elnökkel. Az egyik ezek közül, hogy a kamara a korábbinál egy picivel láthatóbb legyen a gazdaság szereplői, elsősorban persze a helyi vállalkozások számára. Városunkban a kialakult helyzet nyomán kiemelkedő szerepet kell vállalnia a gazdasági önkormányzatnak – a koordináció, a vállalkozások forráshoz juttatása, a segítségnyújtás és az üzleti kapcsolatok számának növelése terén egyaránt.
– Az közismert, hogy a Dunaferr válsága nyomán nehéz helyzetbe kerülhetnek a városi, térségi vállalkozások. Milyen eszközei lesznek, lehetnek a kamarának arra, hogy segítsen?
– Fontos, hogy ezt a krízishelyzetet ne szimpla válságként, hanem egyfajta kiindulópontként, új irányok, új célok, új lehetőségek origójaként fogjuk föl. Ez természetesen nem egyszerű, ugyanakkor őszintén szólva még motivál is, hogy ezt a helyzetet lehetőleg komoly zökkenők nélkül ki tudjuk simítani. Nehéz, hosszú, komoly együttműködéseket igénylő folyamat lesz, de szeretnék benne hasznos szerepet vállalni. Hadd mondjak egy nagyon is aktuális példát: szeretnénk egyértelművé tenni, hogy a vállalkozóktól szedett kamarai hozzájárulási díjat milyen feladatok ellátására fordítjuk, milyen segítséget kaphatnak a vállalkozások, vállalkozók itt a kamarában, ha bármilyen okból, de megakad a gépezet. Erről korábban komolyabban nem volt szó – a feladat adott, hogy tisztázzuk, nem a néhány ezer forintos díj, hanem az elvi kérdések miatt. Szolgáltatói bázis felépítése a cél, méghozzá olyan területekre kiterjedően, amelyek látványosan, hatékonyan képesek segíteni a vállalkozók tevékenységét.
– E téren milyen lehetőségei vannak a városi kamarának?
– Ezeket egyszerre kezeljük feladatként és lehetőségként, legyen szó akár a pályázatokról, akár az ingyenes, de regisztrációhoz kötött képzésekről – ezek számát egyébként tudatosan növelni kívánjuk már a közeli jövőben is. Új vállalásunk, hogy monitorozzuk az eseményeket, majd az igények, a látogatottság, a későbbi hasznosulás terén is elsősorban azokat a területeket erősítsük, amely a célközönség, kiemelten a kkv-szektor szereplői számára fontosak, értékesek. Nagyon fontos, hogy a térségi gazdaság alakítói olyan ismeretekhez jussanak, amelyek segíthetnek a vállalkozásuk egyenesbe állításában – és itt egyébként vissza is kanyarodtunk a már említett alapcélokhoz. Szintén evidens és jogos igény, hogy a hiteles és pontos információkért ne kelljen bejönnie egy-egy cég képviselőjének a DKIK épületébe – a digitalizáció korában alapkövetelmény, hogy ez a tudás online is elérhető legyen a gazdaság összes szereplője számára.
– Apropó, szereplők: mennyire érzi feladatának, hogy a kamara a már említett nehéz helyzetben közreműködője legyen a válságkezelésnek?
– A fent már említett okból ezt evidenciának tartom. A megoldás nem feltétlenül a kamarán múlik majd, de az biztos, hogy egyfajta híd szerepet tölthetünk be, illetve segítséget nyújthatunk azzal, hogy jó példákat mutatunk be. Győrben az autóipar kicsit lelassult, a logisztika azonnal felfutott – hasonló opció nálunk is működhet. De már most látszanak a jelei annak is, hogy a vasgyár területén fémipari megmunkálás terén lesznek, lehetnek komoly szerepvállalók. Nagyon fontos, hogy a válságkezelés terén a lehető legtöbb szereplővel hatékony és ütőképes, ha tetszik, gyors reagálású egységként működő rendszert alakítsunk ki – méghozzá lehetőleg a személyes kapcsolatokat is mozgósítva. Ebben a körben a nagyfoglalkoztatók és a kkv-szektor szereplői mellett természetesen számítunk a város önkormányzatára is. Egy térben, egy célért, a városért dolgozunk, meg kell találnunk a közös hangot – és egészen biztos vagyok benne, hogy meg is találjuk, a hatékony együttműködés lehetőségeivel együtt.
(Fotó: Végh Zoltán)
