A tervet tettek követték, a zsúrt természetesen batyubál-jelleggel szervezték, a saját tapasztalat szerint a pizzás tekercs, a különleges – húsklopfolóval megkészített – sajtos tallér volt a sláger, de nekem a bevezetőben is említett púpos süti volt a gasztrokulturális kalandtúra csúcspontja a Martinovics utca 19. lépcsőházának földszintjén rendezett összetartáson.
Zsóka terjedelmes visszaemlékezést szerkesztve repített vissza a közönséget 1971-be, majd a lakóközösség történetére térve elelevenítette az első lakók nevét – Gálné Erzsike, Szilágyi Irénék, akik már sajnos nincsenek közöttük –, majd a már jelenlévő "őslakosokat" is felsorolta: Fábián Ferencné, Pintér Józsefné, Fábián Jánosné, Kucsera Imréné, Müllerné Györgyi, Szabó Gyula és Szabó Gyuláné, Keresztes Ferencné, Orth Lászlóné.
A zsúr legfényesebb belépőjét Szabó Gyula (bácsi) produkálta, akinek fényes csokornyakkendővel és alkalmi szemüveggel koronázott ünnepi szettjét csengővel (!), és butykossal (!!!) szerelvényezett bot tette teljessé. Persze a fiatalabb korosztály sem maradt ki a buliból, és volt olyan középgenerációs ünneplő, aki 3 évesen költözött az házba, és azóta is a Martinovics 19. lakója!
(Fotó: Végh Zoltán)
