Advent első vasárnapja és egy jeles névnap ebben az évben épp egybeesik. A hívő ember ma az ókori Andrásra, a halászból lett igehirdetőre is emlékezik. A tizenkét apostol egyike volt ő, s közülük az első, aki Krisztus követője lett.
Beértünk a karácsonyváró időbe. Ma a legtöbb háznál meggyújtják az első gyertyát az adventi koszorún. Teszik ezt sokan azok közül is, akik nem hitben élnek; ez a vallási hagyomány ugyanis az idők során egyetemes szép szokás lett.
Advent első vasárnapja és egy jeles névnap ebben az évben épp egybeesik. A hívő ember ma az ókori Andrásra, a halászból lett igehirdetőre is emlékezik. A tizenkét apostol egyike volt ő, s közülük az első, aki Krisztus követője lett.
Andrást a legendák nevezik a szkíták térítőjének is: igehirdető útján eljutott a szkíták – más nevükön szittyák – lakta sztyeppékre. Szkíta néven a török, turk, hun és mongol nemzetségek alkotta hatalmas népcsoportot jelölték az ókoriak, s a lovas nomád népek Andrást a „sajátjukként” is tisztelték. Nevéből származik a vasúti átjárókat jelző andráskereszt – arra való utalásképp, hogy András apostol egy x formájú kereszten szenvedett vértanúhalált.
Az András-naphoz egy ősi népi szabály tapad: minthogy az adventidő kezdetére esik, a régiek ettől fogva egészen farsangig véget vetettek a zajos mulatságoknak. Ahogy a szólás jelezte: „András zárja a hegedűt”. Megkezdődött viszont a disznótorok ideje; ezért is sokfelé Disznóölő Szent Andrásként nevezték az ókori prédikátort.
Szerkesztőségünk békességes adventi heteket kíván mindenkinek.
