"...A laza talaj nem tudta megtartani. Vagy neki lett elege a vízszegény talajból, a hiábavaló küszködésből? Meglehet, hogy – kis képzavarral – belefásult a küszködésbe. És szép lassan elfeküdt. Kegyelmezzen neki a sors: legyen békés a túlvilági élete."
Neve nincs. Életkora nem ismert. Gazdája se. Tán sose volt neki, mert valahol a senki földje határán áll. Vagyis állt. Hogy mióta? Ki tudja. Magról kelt, vagy gyökérhajtás szülötte, ez se látható, az anyafa tán rég elpusztult. A laza talaj nem tudta megtartani. Vagy neki lett elege a vízszegény talajból, a hiábavaló küszködésből? Meglehet, hogy – kis képzavarral – belefásult a küszködésbe.
És szép lassan elfeküdt.
Kegyelmezzen neki a sors: legyen békés a túlvilági élete. Ne fűrészeljenek belőle húsvágó deszkát. Vagy ami még méltatlanabb egy ilyen vadon nőtt, örök küzdelemben élt teremtményhez, ne legyen belőle gyufaszál, se fogpiszkáló. Ha az élet utáni szolgálatra szánják, legalább tűzifa lehessen. Hogy melegítsen, mielőtt a parazsa végképp kihuny.
