Névnaptorlódás

Ma is egy szép név viselőinek napja van: november 25-e a Katalinoké. A IV. évszázadban élt, vértanúságot halt alexandriai lány emléknapja ez. Katalin híres időjósló: az ősi regula szerint „ha Kata kopog, karácsonyig lotyog” – vagyis ronda, lucskos idő várható. No hát, a kopogós hideg ma elkerüli környékünket. Ez a nap a kisfarsangnak nevezett mulatságidőt is zárja. A sokfelé ilyentájt megtartott Katalinbál nagyfarsang kezdetéig az utolsó, ahogy lakodalmat se tartottak egykor az adventi hetekben, egészen vízkereszt napjáig.

Városunk neve Katalinéval némiképp rokon, noha ez a rokonság igencsak távoli. A kapcsolódási pont mindössze az, hogy településünk névnapja is a mai. Ötvenhárom éve e napon "született" Dunaújváros. Vagyis a neve. 1961. november 25-én jelent meg a hivatalos közlönyben, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa döntött a névváltoztatásról. „Sztálinváros” e napon süllyesztőbe került.
Amúgy hajszál híja volt, hogy a település nem az Acélváros, Dunavasvár, Kohászváros vagy épp a Vasvárad nevet kapta a szocialista keresztségben. Ezek is felmerültek ugyanis a névadó procedúrában, ahogy az egykori városi elöljáró tanácstagoknak tartott tájékoztatójából kiderül. Tapolczai Jenő tanácselnök bizakodóan fogadta a döntést: "Úgy érezzük, hogy a mi viszonyaink között városunk neve – ami első hallásra egyeseknek még szokatlan – Dunaújváros méltó módon kifejezője lesz annak, amit itt, a Duna mentén, a szocializmus építésének e nagyszerű időszakában épült és épül."

Az Elnöki Tanács határozatából kitetszik, hogy a névváltoztatás "a város dolgozói képviselőinek javaslatára" történt. Lám, működött a színtiszta demokrácia! És a demokratikus többség hangja nyilván elnémította azokét, akik az avíttas-polgárias Vasváradra vagy Dunavasvárra voksoltak, netán botor módon az 1956 októberében egy rövid időre visszavett ősi Dunapentele nevet álmodták volna újra…