Tüske a köröm alá

A príma ötletekért olykor a múltba kell mennünk. Itt van a vasmű újság rajzos melléklete 1952-ből. A Tüske Tóni nevet viseli, és bátran szembeszáll a lógósokkal, a tervet nem teljesítőkkel, a részegesekkel, de még a „kis bűnösökkel”, a szemetelőkkel is. Szégyenbélyeget ragaszt oda, ahova kell.
És kellett! Mivé lett volna a világ Sztálinvárosban a harcos aktivisták nélkül? Ha ők nincsenek, vagy épp nincs kéznél a ceruzájuk, ki örökítette volna meg az erkölcstelen életet élő mihasznákat, a notórius elkésőket, na és a szabotőröket? Ki állította volna sarokba Á. Andrást és a többi széltolót?

András, az újítási felelős a fukarság bűnébe esett: sajnált néhány száz forintot arra, hogy elkészíttesse Szlipcsevics elvtárs ezreket érő újítását. Hát nem jogosan tűzte ceruzahegyre a rajzoló? És nem megérdemelten kerültek pellengérre a brigádvezetőjük távollétében „cincogó” Bakosék? Na ugye!
Az alkotók néha bűnös módon csak félmunkát végeztek. Nem nyomozták ki például, hogy kinek a trehánysága miatt lépett szögbe és esett ki a munkából Habóczki szaktársnő, csupán a szomorú végkifejletet örökítették meg. Az is a lelkükön szárad, hogy az utókor nem tudhatja, ki volt a trehány versenyfelelős és a dekorációs, mert név nélkül, háttal ábrázolták a sarokba állított gonosztevőket. De az ilyen kis hiányosságok miatt ne becsüljük le Tüske Tóni korszakos jelentőségét. Elkelne egy ilyen leleplező fórum ma is. Lenne rend a munkahelyeken!