"…a szenteste is szenteste nekik, de a mai többségnek is, mert a tradíciók őrzése nem hitkérdés. Az emberségé, amelyben az ünnep megerősíti az ünneplőt."
Régóta őrzök egy kis agyagfigurát. Egy karácsonyon kaptam, van ennek vagy tizenöt éve. Ügyes kezű újvárosi munkásember készítette, Tóth Laci bácsi. Sosem gondolta magát művésznek, nem vágyott babérokra, a vasműben kereste kenyerét, a szabad idejében pedig formázta a kis játékos, szerethető figuráit. Ez a kis imádkozó agyaglányka is szeretetet üzen. Igazi „angyalhozta” teremtmény. Angyalhozta, angyalfia – a karácsonyi ajándék öregebbeknek ismerős rokonszavai. Ahogy a szenteste is szenteste nekik, de a mai többségnek is, mert a tradíciók őrzése nem hitkérdés. Az emberségé, amelyben az ünnep megerősíti az ünneplőt.
Az emberségeszményt hordozza a mesevilág legjava is, a felejthetetlen Jókai-novella például, a Melyiket a kilenc közül? Emlékszünk még a történetre: a szegény csizmadia nem tud mást ajándékozni a gyermekeinek, mint a közös karácsonyi éneklés örömét, a fényes szobáiban magányosan bolyongó háziúr ezt elirigyelvén meg akarja venni a gyerekek egyikét – de nem lehet. Melyiket adja az apa a kilenc körül, még ha jobb élete lehetne is a pénzből a többinek… nincs, nem lehet választás. A szeretetkötelék nem enged.
A fájdalmasan szép Andersen-mesére is emlékezhetünk: A kis gyufaárus lányra. A gyermekre, aki utoljára még boldog karácsonyt álmodott magának. Aztán ott van Dickens nevezetes álomjátéka, ahogy ő nevezte, a „karácsonyi kísértet-história”. Igen, a Karácsonyi énekről van szó. A mester ajánlásában ezt olvashatjuk:
„Ebben a kísérteties könyvecskében olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban semmiféle rossz érzést nem ébreszt – sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!
Tisztelő barátjuk és hívük
1843 decemberében
Charles Dickens”
A varázslatos történet kapzsi, önző, harácsoló vénembere, Scrooge álmot lát. Szép sorban megjelenik előtte három fantom, az elmúlt, a jelen és a jövendő karácsonyainak egy-egy szelleme.
A jóindulatú kísértetek végigvezetik a szívtelen embert az életén, megmutatják neki a jövőt is – felnyitják a szemét. És bekövetkezik a csodás-mesés változás: szeretet költözik a már kihűlt szívbe.
Az eszme tehát, amelynek kísértetét Dickens mester felidézte, maga a szeretet. Kísértsen ez az eszme az ünnepen Önnél is, kedves Olvasó, függetlenül attól, hogy a Megváltó születésére gondol az ünnepen, vagy egyszerűen csak a családi összetartozás örömére. Az otthonokban a szereteteszme kísértsen, és senki emberfiának elűzni ne hagyják!
