Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

A város és az építőkövek

Várkonyi Balázs - 2015. január 9. 10:55

"Sok kerek évfordulót pörget ki a naptár 2015-ben. A város hajdani kiválóságaira – és nem utolsósorban a város születésére is emlékezünk ebben az évben: épp 65 esztendeje, hogy Pentele szomszédságában egy új település kezdett megéledni…"

A sztálinbarokk szülőhelye

1950 májusát írták. 2-án kubikosok, dömperek, markológépek jelentek meg a kukoricaföldön, a Lajos-kőnél. Rohamtempóban házakat kezdtek felhúzni – vagyis csak egyszerű lakóbarakkokat. Ezek voltak Sztálinváros első épületei; igaz, a város valójában még meg sem született, de a vajúdás pillanatai ezek voltak.

Egy év múlva aztán a település városi rangot kapott. Persze, hogy műváros volt, egy jókora lakótelep gyenge infrastruktúrával, társadalmi-kulturális gyökérzet nélkül, de akárhogy volt is, ostobaság lebecsülni: mégiscsak sok ezer nehéz sorsú ember lelt itt munkára és otthonra. 1950 végén Dunapentele nagyközség lakói alig voltak többen négyezernél, az építőmunkások száma viszont majdnem kétszer annyi volt. Évek alatt szinte a semmiből több tízezres város született.
Sztálinbarokk – a szocreál építészeti stílus gúnyneve. Az arculat kialakítása az első városi főépítész, Weiner Tibor feladata volt. Kalandos életút az övé.

A József Műegyetemen diplomázik 1929-ben, aztán Németországban tanul és tervez. ’31-ben a Szovjetunióba települ. A bauhaus-irányzat melletti elkötelezettségét a szocreállal fölváltva sikeres várostervező lesz. 1937 végét viszont már Párizsban éli meg, aztán szűk két év múlva Chile fővárosába, Santiagoba költözik. Elismert építész, egyetemi tanár egészen 1948-ig, amikor hazatelepül.
1950-ben az épülő város tervezésével bízzák meg. Ettől kezdve az éppen ötven éve bekövetkezett haláláig a várost szolgálta. Neve az újvárosi szocreállal összefonódik: a szovjet mintát – és a párt elvárásait – követve alakítja ki munkatársaival a heroizmust tükröző archaizáló stílust, amelynek darabjai mára szinte műemlékké nemesedtek. Dunaújváros arculata ma arról híres, amit a közízlés lebecsül. Meghaladott építészeti forma, ez igaz – de az ötvenes évek lenyomata. Emlékkép, amely a múló időre emlékeztet. Arra, hogy egyszer a mai világunk is időszerűtlenné válik…  

Harcsa, valóságkeresőben

Ilyen időszerűtlen, anakronisztikus figurává tette az idő a 60-as évek újvárosi íróját is: Barsi Dénest. Korszakos életmű volt pedig az övé.
A különös nevű Harcsa családban látta meg a napvilágot a Felvidék egy kicsi falujában, Jókán, pontosan 110 esztendeje. Tanítói oklevelet szerzett, majd Bihar tanyai iskoláiban tanított. Neves folyóiratokban kezdett publikálni, fölvette a Barsi írói nevet, és paraszti gyökereit meg nem tagadva lett a vidéki sors dokumentátora, a szegényparasztság krónikása.
1935-ben Szabó Pállal elindítja a Kelet Népe folyóiratot. A népi írók társadalmának egyik meghatározó alakjává válik, sikeres regényíró, egyik művéből játékfilm készül, 1945-től a Magyar Parasztéletet szerkeszti. Aztán ’47-ben valami megtörik benne: a hatalom hamis játékai kiábrándítják, visszatér a Tiszántúlra, és napszámos lesz. Egy évtized kell, hogy újra hinni tudjon a parasztság jövőjében – és elkezdi írni az új világról szóló műveit, tehetséggel, de a kor diktálta naiv lelkesedéssel.
1960-ban újra fordít az életén. Dunaújvárosba költözik, hogy a nagy átalakulást nyomon kövesse, írásaiban megörökítse. Az ekkori művei, ifjúsági regényei egy „tanító” írót mutatnak. Választott városát szerette, az itt élők tisztelték. Készült egy hatalmas munkára: Dunaújváros társadalomtörténetét akarta megírni, de betegsége ebben megakadályozta. Néhány napja múlt, hogy itt hagyott bennünket: 1968. január 5-én ment el örökre.

Akit csak Borónak hívtak

Kit ahogy titulálnak, az az ő népszerűségindexe. Borovszky Ambrusé ez volt: „a Boró”. Mindenki így emlegette. Hogy mi volt a titka? Egyszerű: az ipari óriás, a Vasmű nagy hatalmú főnökeként is az maradt, aki korábban volt. Nem felejtette el, honnét jött. A beosztottjai tűzbe mentek érte. Ő is az embereiért.

Hat elemit végzett, majd vasöntő szakmát tanult, a Ganzban lett öntősegéd. Miskolczi Miklós írta róla: „Negyvenötben kenyérért ment a pékhez, amikor egy szovjet katona beszólította a járdáról: na, gyere csak egy malenkij robotra. Annál azért hosszabb ideig volt oda, hogy azt malenkijnek lehetne nevezni. Midőn hazajött, illetékes kádercsinálók felfigyeltek az átlagosnál jóval intelligensebb, de persze ijesztően műveletlen öntőmunkásra, aki ráadásul régi szakszervezeti tag is. A kor szokásai szerint úgymond kiemelték.”
Ijesztően műveletlen…? Valóban nem volt iskolázott, de megvolt benne az ösztönös intelligencia. Miskolczi is nagy formátumú emberként, igazi személyiségként jellemzi, aki felnőttként végzett gazdasági-műszaki akadémiát, és mindent tudott a szakmáról. Az első kapavágástól végigkísérte a Vasmű és a város születését. Később, miniszterhelyettesként vagy szakszervezeti elnökként is kötődött Újvároshoz – egészen 1995-ig, amikor az égi kohókhoz igazolt…

A rovat további hírei: Kultúra

DSTV: kőtábla lett a hónap műtárgya

DSTV: kőtábla lett a hónap műtárgya

2024. júl. 01.

Különleges kincset mutat be az Intercisa Múzeum sorozata, derül ki a DSTV összegzéséből. A felújított múzeumkertben mutatják be Aurelius Salamas sírjának egy kőtábláját – a történelmi emlékről Buza Andrea régész-muzeológus beszélt. Hangkép.

Benépesült a római kori kőtár, egymást érték a foglalkozások a Múzeumok Éjszakáján (galériával)

Benépesült a római kori kőtár, egymást érték a foglalkozások a Múzeumok Éjszakáján (galériával)

2024. jún. 29.

Bár az időjárás kicsit ráijesztett a szervezőkre múlt szombaton délután – a kitelepülés előtt leszakadt az ég –, a folytatás már sokkal barátságosabban alakult: sok vendéget vonzott az Intercisa Múzeum immár hagyományos nyárköszöntő programja, az intézmény ezúttal is gazdag kínálattal várta a vendégeket.

DSTV: koncert a múzeumkertben

DSTV: koncert a múzeumkertben

2024. jún. 29.

Idézőjelben élesben is vizsgázott a felújított Intercisa Múzeum fedett kertje. Itt tartotta ugyanis az évadzáró koncertjét a Dunaújvárosi Vegyeskar – szép, színes repertoárral, két karnaggyal, magyarul, latinul, németül és olaszul. Hangkép.

DSTV: a másik Magyarország szomorú meséje

DSTV: a másik Magyarország szomorú meséje

2024. jún. 27.

Különleges filmélményt ígért a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) programja a napokban, derül ki a DSTV összeállításából. A vendégek a Másik Magyarország című dokumentumfilmet láthatták – majd Gyöngyössy Csaba beszélgetett Nagy Dénes rendezővel és dr. Martin Ferenc filmtörténésszel. Hangkép.

DSTV: fókuszban a papírkészítés

DSTV: fókuszban a papírkészítés

2024. jún. 26.

Több mint 60 éves, még működő papírkészítő gép is színesíti a Magyar Papírmúzeum állandó kiállításának kínálatát, derül ki a DSTV összegzéséből. A látogatók testközelből ismerkedhetnek a papírkészítés titkaival – még papírmerítő foglalkozáson is részt vehetnek. Hangkép.

DSTV: inspiráló érzések az MMK-ban

DSTV: inspiráló érzések az MMK-ban

2024. jún. 23.

Új kiállítás csalogatja az érdeklődőket a Munkásművelődési Központba, derül ki a DSTV összegzéséből. A vendégek Dorogi József képeiből láthatnak válogatást Inspirációk címmel a közelmúltban nyílt tárlaton. Hangkép.

Szép évadzáró a Dunaújvárosi Vegyeskarral (galériával)

Szép évadzáró a Dunaújvárosi Vegyeskarral (galériával)

2024. jún. 21.

Remek repertoárral lepte meg, szép előadással varázsolta el a kórusmuzsika szerelmeseit a Dunaújvárosi Vegyeskar. Az évadzáró hangversenynek az Intercisa Múzeum immár befedett kertje adott otthont múlt szombaton – a koncert megérdemelten aratott nagy tapsokat.