Lélekvésők - Csepeli István alkotásai az Intercisa Múzeumban

A dunaföldvári illetőségű alkotó, aki tavaly a Solti Mária Neve katolikus templom belsejét is különös aurába emelte munkáival, így vall: 
„Faragványaimmal tudatosan, a múltból merítve, a jelen közösségének fogalmazva másról sem beszélek, mint a magyarság kulcskérdéseiről. Visszatekintve a 70 életévem eseményeire körvonalazhatóak a fontossági pontok: Újpest, grundfoci, apám asztalosműhelye, '56-os forradalom, Zilahy György, képzőművészeti kör, újpesti asztalosság, Kőbánya-Kőhegyi Antal műbútorasztalos, kőszobrászat, Budai Vár, Parlament, a visegrádi Mátyás király-palota,  újpesti- Lídó-Varga Ilona, Dunaföldvár, házasság, két gyerek, Sárospatak, népművészeti fafaragás. Innen számítva: család, tudatosság, elkötelezettség, folyamatos tanulás, Dr. Rosner Gyula, haza, magyarság, történelem, országjárás, pályadíjak tucatjai, tanítás, csepeli-stílus és szemlélet, család-unokák, befejezhetetlen alkotásvágy. A felsoroltak kivétel nélkül kisebb-nagyobb nyitott közösséget, párbeszédeket jelentenek, ahol az erkölcsi tétel alapvetése írás nélkül betartandó tartalom, egyben a másikat segítő törekvés. 

Mert együttgondolkodásra alkalmasságot csak közösségben gyakorolva lehetséges szerezni. Itt a személyes siker élménye körön kívül és belül gond nélkül adható és kapható. Tehát napjainkra lejárt szavatosságú modell. Érthetően szembenáll a civilizáció egyéni sikerének hirdetményével: Tedd oda magad, és győzni fogsz! A vesztesekkel, mi lesz-van?- Lényegében a magyarság közösségének kulcskérdésének látom.