Megtört életutak – egy nemzet öncsonkolása

2015. január 19. (hétfő) 17:33 - Várkonyi Balázs

"A marhavagonokban nők, férfiak, kisgyerekek zsúfolódtak össze, családok, amelyek házukat, vagyonukat, mindenüket elveszítették. És magyarságukat; történelmi példák igazolják, hogy kultúrájukat őrizve is igazi patriótákká lettek a hazai svábok az idők során."

1946. január 19-e: azon a napon egy vonatszerelvény elhagyta Magyarországot. Svábokat, hazai németeket vitt őshazájukba. A kollektív bűnösség bélyegét hordozták, noha „vétkük” csak annyi volt, hogy német ajkúnak születtek.
Az első transzport idejét megörökítő emléknap a mai. A hatóság emberei akkor, kora reggel megszállták a budaörsi svábok portáit. Két órát adtak az ott élőknek, hogy összevackoljanak. Azonnal bevagonírozták őket, és estére már idegen földön járt velük a vonat. A marhavagonokban nők, férfiak, kisgyerekek zsúfolódtak össze, családok, amelyek házukat, vagyonukat, mindenüket elveszítették. És magyarságukat; történelmi példák igazolják, hogy kultúrájukat őrizve is igazi patriótákká lettek a hazai svábok az idők során.

Több mint kétszázezer egykori honfitársunkra emlékezhetünk: egy szégyenteljes döntés okán 1948 júniusáig ennyi embert toloncoltak ki az országból. Máig ható tanulságot hordoz az a döntés: miközben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem szorgalmazta, a túlteljesítő Ideiglenes Nemzeti Kormány maga kezdeményezte a háborús bűnösség hamis vádjával a tömeges kitelepítést. A németjeink által birtokolt 250 ezer kataszteri hold földet és 45 ezer ingatlant rekvirált az állam. Egy sajátos etnokultúrát – és a nemzethez hű emberek tömegét veszítette el az ország.
Pentelén nem éltek németek, ám a közeli Mezőfalván igen. Őket is kitoloncolták, hatvan családdal lett szegényebb a település. És ha már a kitelepítésekre emlékezünk, szólnunk kell a minket is érintő gyászos akciókról: 1950-től kezdődően a „nép ellenségeit” – módosabb földműveseket, „rossz” származásúakat szakítottak el szülőhelyüktől.

A mai tudásunk szerint több mint negyven család száz-egynéhány tagja lett a „néphatalom” bosszújának áldozatává, köztük olyanok is, akiknek csak egy lovuk meg parányi földjük volt. Pálhalma állomásán marhavagonokba terelték őket, viszontagságos út után érkeztek meg száműzetésük helyére. Szarvasra, Hajdúnánásra, Kondorosra, Túrkevére és Püspökladányba kerültek – rozzant házakba, nyomorúságos otthonokba. Sokuk visszaemlékezése arról tanúskodik, hogy az embertelen körülményeken enyhített a befogadók, a kisemberek rokonszenve, segítőkészsége.
Dr. Illyés József, a község akkori tanácselnöke levéltárban őrzött irataiból tudjuk: „… 2 tisztviselőt, 8 iparost és kereskedőt, 33 földművest és 1 volt földbirtokost telepítettek ki, ingó- és ingatlan javaikat lefoglalták, állami tulajdonba vették. Az 1950-1951 telén végrehajtott kitelepítéssel a dunapenteleiek korántsem mentesültek a zaklatásoktól. 1952 tavaszáig további 20 család házingatlanát kommunizálták. … 62 lakóház került állami tulajdonba.

Ezzel befejeződött az a közel két és fél éven át tartó folyamat, amelynek során felszámolták a tehetős parasztgazdaságokat, megszüntették az önálló kisipart és kiskereskedelmet. A kiépülő diktatúra ellenségeit, elsősorban a kulákokat – az azzá nyilvánítottakat – földönfutókká, megbélyegzettekké tették, majd elűzték több évtizedes, esetleg – a családot illetően – évszázados otthonaikból. 1956 októberéig a kitelepítetteken kívül további 19 család került kuláklistára, velük szemben hol nyíltan, hol burkoltan lépett fel a helyi hatalom.”
A kitelepítések más vonatkozásban is érintették településünket. Számos olyan ember, aki egy idő után „kegyelmet” kapott, és azt hitte, hányattatása megszűnt, nem térhetett haza: Sztálinváros építésére vezényelték. Így kerültek ide például a Kacskovics-család férfi tagjai és sokan mások, hogy kényszermunkahelyen töltsenek újabb hónapokat, éveket…

A rovat további hírei: Napraszóló

A margón túl

A margón túl

2019. november 29. (péntek)

„Vénséges ház, a kertben hozzáillő vén fák. Az árnyas szegletben pad, kihozzák a papa gondolkodószékét is. Családi tanácsot ülnek.”

Oroszlán, jöttek érted!

Oroszlán, jöttek érted!

2019. november 24. (vasárnap)

Ment a már ismert úton. Igyekezett nem eltévedni, csak párszor járt apjával a városban, így a kitaposott „ösvényt” választotta most is. Legendabéli ismerősöket keresett. Persze sosem voltak ismerősei, hiszen rég elmentek már, amikor ő még nem is ismerte a várost, olyannyira, hogy még meg sem születhetett, a fölmenői is csak kisgyerekek voltak akkor.

Levélre várva

Levélre várva

2019. november 17. (vasárnap)

A férfi kezébe vette a könyvet. Belelapozott. Ahol kinyílt, olvasta. A véletlen ezt a mondatot lökte szeme elé: „Hegedűmet az oroszok ellopták, nem volt kedvem tovább folytatni a hegedülést, helyette zongorázni tanultam.”

Pentele és a Spárta-példa

Pentele és a Spárta-példa

2019. november 10. (vasárnap)

Az öreg tanár a karosszékében ült, közel a kisszoba ablakához. Ott kora délután még a fogyó novemberi fény elegendő az olvasáshoz. És onnét a könyvespolc is könnyen elérhető, legalábbis a szélső szektor, ahol a historikus művek lapulnak. Fölvette a keze ügyébe eső könyvet, amit már ebéd előtt kinézett magának, s odakészítette, célirányosan, a november 7-ei privát megemlékezéshez.

Pentele példát ad…

Pentele példát ad…

2019. november 04. (hétfő)

Akkor még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult a temetőbe, az egykor volt szeretteihez. A halottak napja az egyik évben épp olyan, mint az előzőben, vagy akár a következőben, de 1956-ban minden másképp látszott.

A kegyelet napjai

A kegyelet napjai

2019. november 01. (péntek)

Anyám fogja a kezem, melengeti az októberi szélben, ballagunk a templomba, az övéihez, nem mondta, hogy tartsak vele, magam jelentkeztem, hogy szívesen elkísérem, ne egyedül menjen a fontos ünnepen, a reformáció emléknapján.

Eltaposás-sikermutató, ’56

Eltaposás-sikermutató, ’56

2019. október 27. (vasárnap)

Megkezdődik 1956 októberének utolsó hete. Pentele polgárainak többsége fölvillanyozva a fővárosból jövő hírek által. Népgyűlés – követelésekkel. Vissza a település ősi nevét! A vasműről levenni a Sztálinbélyeget!