Szerelem a barakkban
A hatvanöt esztendeje élni kezdett város első közösségét aligha lehet társadalmi mintaként kezelni: ahány ember, annyi helyről és céllal érkezett. A magányoldás igénye volt az első közösségszervező erő. Baráti és szerelmi kapcsolatok éledtek és haltak el – de volt számtalan, amely örökre megmaradt.
Idézzük meg két ember – kora két ismert költője – alakját. Itt találtak egymásra, s lettek férj és feleség. Mindkettejük élete kerek évfordulót kínál sorozatunkhoz: Nagy László 90 éve született, társa, Szécsi Margit 25 esztendeje hagyott itt bennünket. „Igazi” pentelei valójában csak egyikük volt, ő is csupán egy időre. A munkásszármazású fiatal lány, Margit a pesti egyetemet hagyta ott, a „fényes szellők” ifjúságának munkásromanticizmusa vonzotta az építkezésre, hogy megmerítkezzék a való életben. Malteroslány lett. Közben verseket írt.
László csak rövid időre vetődött ide, tolmácsként. Ő nem a romantika szemüvegén át nézte az sztálinvárosi valóságot: az értelmiségivé lett parasztfiú ekkor már szembesült a rendszer kétarcúságával, illúzió szertefoszlottak. Őt nem lelkesítette az acélváros építésének „hősi” tette. Bezzeg Margitot! Az ifjú város című verse ilyen himnikus emelkedettséggel szólt:
Hol tegnap fű sem nőtt, ma már
rohambrigád dalol:
percről percre több, szebb leszel
én ifjú városom!”
A többre hivatott költőnő nem e versétől lett híres, és nem is a Köszönjük néked Sztálin elvtárs! című bizarr opuszától: „Fejérmegyei pusztaságon, / hol eddig csak a szél kiáltott, / most forró himnusz zeng a szélben, / éneklik lelkes sokaságok. / Tizenötezer szemefénye / tüzel a kohói máglyák – / Köszönjük neked, Sztálin elvtárs / az acél izzó áradását!” Ezt a lózunggyűjteményt – amelyet a vasmű-újság ráadásul hibákkal, értelemzavaró vesszőhiánnyal közölt – szerzője később megtagadta.
Szécsi Margit idővel igazi költővé érett, s ezeket a „munka frontján” érlelődött, kor diktálta „forradalmi” költeményeit az idő elmosta; ám volt, amely túlélte, például az Este a barakkban című. Szomorúság-metaforáival igazi szociológiai villámlelet:
A dinnyelétől szutykos asztalon
takarítanak gyors, vörös kezek.
Habosra mosott lepedő remeg
az ébenszínre kent vaságyakon.
Egy nagy cigánylány görnyed könyv fölé,
úgy fekszi meg az ágy-emeletet.
Mormolva olvas – érdekes lehet –
piros függőit morzsolja fülén.
Mosdanak másutt, hűvös víz csobog,
izzadt emberszag száll faltól-falig,
s csípős kölniszag. Szuszog valaki,
eldöntötték az álomi borok.
Kihúnyt a villany. Drótra-aggatott
ruháknak szúnynak tarka színei.
Messziről csille-sírást hallani,
s itt szalmazsák zizeg egy dallamot.
E versben ott rejtezik az, amire a későbbi társadalomkutatók rámutattak: az „álomi borok” feledtette valóság és a városi pártlap világképe közötti szakadék. A szegénységről, a rossz ellátásról, a tífusz (!) és a nemi betegségek terjedéséről, a bicskázással tarkított kocsmaéletről, az egyre több kiábrándultról a Dunai (később Sztálin) Vasmű Építője című újság nem tudósított.
1951 májusában, amikor száz dolgozó a mákos tésztától, kétszáz a csőtésztától kapott gyomormérgezést, a „pártunk kezdeményezésére” megindult nyomozás megtalálta a felelősöket. Természetesen nem a rossz konyhai körülmények okozták a bajt, hanem „a fasiszta kártevők”, az ellenség Sztálinvárosba küldött „szabotőrei és gyilkosai”. Kíméletlenül lelepleztek egy konyhai segéderőt és a „régi fasiszta gonosztevő” főszakácsot. „Kovács Gyula az imperialisták beépített ügynöke volt, aki céljainak eléréséhez dolgozóink százait és ezreit próbálta megfertőzni, mert gazdái, az amerikai imperialisták, valamint Tito bandája ezt így kívánták.” Az éberségnek hála – írja a lap –, kiderült az is, hogy a „bérgyilkosoknak” titkos agitátor társai voltak, akik azt hirdették: nem érdemes itt dolgozni, mert megmérgezik az embereket. Az amik és Titóék szerencsére nem érték el céljukat, a munkaerőbázis nem omlott össze…
A város első utcájában, az 1951. május elsejére átadott 4-esben családok tömege találta meg otthonát. A köznép által Bivaly, Koca, Csont névre keresztelt házakba a véglegesen letelepedni kívánók költöztek. Sokan itt találtak egymásra, szerelmek szövődtek, életüket egymáshoz és a városhoz kötötték. A barakkvárosba ugyanakkor „átszállójegyet váltó” kalandorok, seftelők, zűrös előéletű emberek is bevackoltak. A kor kiváló társadalomkutatója, Horváth Sándor tanulmányok sorában elemzi a városi szegénységet, a bűnügyi fertőzöttséget, a virágzó „barakkszerelmet”, a prostitúciót. Kétarcú volt a város társadalma – de a valóban munkát, megélhetést keresők voltak többségben. Az ősváros megteremtését nekik köszönhetjük. A habarcsot-téglát cipelő Margitnak, Margitoknak is.
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: a zeneiskola jövője
2025. jan. 28.
Van, amit nem lehet elég korán kezdeni – a muzsika terén főleg, derül ki a DSTV összegzéséből. Például a toborzásról beszélni, még akkor is, ha az intézmény esetében ez még a jövő zenéje, csak hónapok múlva esedékes – de ilyen korán is volt miről szót ejteni. Hangkép.
ICA-D: "Karolina kertje" az Utószó sorozatában
2025. jan. 27.
Kötetbemutatóval folytatódik az Utószó című élő irodalmi antológia sorozata: az érdeklődők Wirth Imre legújabb kötetével, a Karolina kertje című regénnyel ismerkedhetnek.
Február első hétvégéjén kezdődik a Pastorale-sorozat a Pesti Vigadóban
2025. jan. 27.
Február első hétvégéjén kezdődik az idei Pastorale-sorozat a Pesti Vigadóban.
DSTV: kiállítás a könyvtárban
2025. jan. 26.
Műhelyfoglalkozással egybekötött megnyitóra várták a vendégeket a József Attila Könyvtárban, derül ki a DSTV összegzéséből. A materiális határ átlépése címmel Kiss Viktor műveiből láthattak válogatást az érdeklődők. Hangkép.
ICA-D: képregényben a Pink Floyd története
2025. jan. 25.
Keletkezéstörténet és műhelytitkok, izgalmas összefüggések és egy kolosszális banda fantasztikus története: érdekes társművészeti program helyszíne volt a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D), ahol a Comicsmania kiadó új képregénye, A Pink Floyd élmény című kötet bemutatójára várták a vendégeket.
Oscar-díj - Az Emilia Pérez kapta a legtöbb, 13 jelölést, idén megint van magyar jelölt
2025. jan. 24.
Jacques Audiard Emilia Pérez című, spanyol nyelvű musicalje kapta a legtöbb, 13 jelölést csütörtökön Los Angelesben az amerikai filmakadémia díjaira. Idén ismét van magyar jelölt: A brutalista című film vágója, Jancsó Dávid is esélyes az Oscarra.
Hadd szóljon a jazz a Zenélő Cukrászdában
2025. jan. 23.
Izgalmas minikoncertre várják a vendégeket a Vasmű úti egységben pénteken délután: az estébe nyúló bemutatón a jazz nagy klasszikusaiból kapnak válogatást a vendégek. Édes az élet íze.