Boró legendája, a legendák Borója
Nem tudom, volt-e a városnak egykor olyan közszereplője, akit hozzá hasonló megbecsülés övezett. Nem tartották pedig egy könnyű embernek. Szigorú gyárvezető volt – de mindvégig igazi munkás-érdekképviselő. Úgy hívták, hogy… de ne vicceljünk, nincs Újvárosban ember, aki ne tudná.
Öreg, van pénzed? – dörrent rá kopottas ruhájú páciensére Soós doktor. Na, az éppen nincs – jobbára ez volt a válasz. A nagyhangú, érdes stílusú, de jó lelkű sebész főorvos vagyont nem gyűjtött. A rászorulókat segítette, ahogy történetünk „Öregjét” is. Adott ennivalóra, gyógyszerre, vagy éppen lódenkabátra, ha kellett. Egy pakli dohányra, nagyfröccsre nem – végtére is egészségőr volt. Az emberek csak szép emléket őriznek róla.
Mármost hogy Borovszky Ambrusról kell megemlékeznem, jó lenne ilyen rokon vonásokat találni, de nem megy. Az alakja köré szőtt legendáriumban nem lelem nyomát jótékony hajlamának, pedig biztosan nem ment el szótlanul egy nélkülöző mellet. Nagyhangúként se ismerték, a csendőrpertu se volt jellemző rá. A tegeződés nem az ő műfaja volt, megtartotta azt a bizonyos három lépést. De hogy valami párhuzamot mégis vonjak, italra ő sem invitált volna soha senkit. Nem ivott alkoholt – Miskolczi Miklós könyvéből tudom, a hajógyári öntödében a munkások tejes legényként emlegették. Nem ismerte a kocsma világát. A színházét se igen, nem volt egy „entellektüel”, igaz, a kor botcsinálta, pozőr műértelmiséghez képest benne megvolt a valódi kíváncsiság az értékteremtő munka, na és az emberség iránt. A feladat éltette. Szegényes élet az ilyen? Hát nem.
Érden született 1912-ben. Iparos apjától a tisztességes munka filozófiáját leshette el. A hat elemi után az öntőmesteri szakmát a Lipták-gyárban, majd a Ganzban tanulja. 1931-ben „beszippantja” a munkásmozgalom, szakszervezeti érdekképviselő, munkás-szószóló lesz. Végigjárja a szamárlétrát: előmunkás, öntősegéd, végül öntőmester lesz.
A jó eszű, tanulékony fiatalemberre 1948-ban felfigyel a pártvezetés. „Kiemelik”, megbízzák a Kohászati Központ vezetésével. 1950 tavaszán aztán Pentelére rendelik. Az építés irányítójaként végigküzdi az alapítás nehéz időszakát. 1953 decemberében kinevezik a Sztálin Vasmű igazgatójává. Elrendeltetett… ettől fogva az élete semmi máshoz nem kötődik, hiába kerül később miniszterhelyettesi pozícióba, visszatér, mert számára Újváros és a vasmű az életközpont. A lélegeztető gép – betegség nélkül. Időközben gazdasági-műszaki akadémiát végez, de a mesterség így is, úgy is a kisujjában van, a papír csak kötelező „flepni”. Nem ez tette naggyá. A szakmai kíváncsisága.
Vasgyáros. Illene rá ez a titulus. Nem volt ugyan a vasmű tulajdonosa, ám szinte sajátjaként szerette – de fájdalom, a név foglalt, a francia Gorges Ohnet 1882-ben megírta romantikus regényét, és A vasgyáros majdnem egy évszázadig divatmű, igazi bestseller volt. Ötször megfilmesítették, egy ízben magyar film is született belőle. Az Ohnet-könyv regényességéhez nem mérhető persze a XX. század 50-es éveinek magyar valósága. Ami a regényben a szenvedélyes szerelmi szál, az a Borovszky-féle pentelei változatban vég nélküli küzdelem. Ami a két „műben” közös, az a csodás végkifejlet: a francia lektűrben a szerelem teljesedik ki, a hazai „szocialista valóságregényben” pedig Borovszky nem kerül bitófa alá. Túlzás? Legfeljebb egy kicsit…
Amikor már látta, hogy a vasmű fejlesztési terve az 1954-es határidőre nem valósulhat meg, tudta, az ő feje lehet a tét. Ennek ellenére, amikor a politikusok a beruházás visszafogása mellett döntöttek, ő ezt elszabotálta: az állagmegóvásra hagyott pénzt újabb fejlesztésre fordította. Ha becsődöl, alighanem koncepciós per áldozata lett volna. Ő azonban győztesnek született. Akkor viszont egyre csak a félsz élt benne. Miskolczinak megvallotta: esténként várta, hogy jön az ávósok lefüggönyözött autója, a fekete Pobjeda.
Öt év alatt egy vasművet lehetetlen felépíteni – tudta ezt, de hajtotta a becsvágy. Naiv volt, ezt utólag belátta. „Akkor jól jött a Nagy Imre-politika – nyilatkozta négy évtizeddel később –, mert különben valakit fölakasztottak volna. Mivel én ott egy elsőszámú figura voltam, ez reális veszély volt. Az ember most mosolyogva mondja, de az egy borzasztó kemény dolog, hogy volt egy Rajk-per ugye, és miután ez a célkitűzése a pártnak nem valósulhatott volna meg, nyilvánvalóan kerestek volna bűnbakokat.”
Az egyik akkori ünnepségen beszélgetett Nagy Imrével – később Rákosi és Gerő Ernő hosszan faggatta, hogy miről diskuráltak. Kiverte akkor a jéghideg veríték – mondta 1985-ben –, és nem tudta, vajon éjszaka jönnek-e érte. Nem tudni, a hatalom előrelátása volt-e az oka, de nem jöttek. Hagyták dolgozni. Az ő vezetése alatt átadták a gépgyár első üzemeit, 1954-ben megindult a nyersvas- és acélgyártás, 1960-ban már működött a meleghengermű, 1965-ben a hideghengermű. Nyolc év múlva munkába állt a folyamatos acélöntő mű. A ’60-as és ’70-es években a gyáróriás kimagaslóan eredményes volt.
Borovszky Ambrus várost épített, meg acélművet – és önmagát is felépítette. Húsz éve, 1995-ben örökre itt hagyta a „művét”. Az utolsó munkás-arisztokrata volt.
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: sikeres volt a táborok sora
2025. aug. 02.
Öt héten át szervezett tematikus táborokat a vakációzó diákoknak az MMK csapata, derül ki a DSTV összegzéséből. A számvetés során kiderül, a táborlakók körében vonzó volt a kínálat, amely az intézmény árnyas ligetében várta őket. Hangkép.
Irány Intercisa! – interaktív időutazással
2025. júl. 31.
A Múzeumok éjszakája országos programja keretében debütált, a sikeres start után a közelmúltban újra megrendezték a római kőtárban az időutazásnak is beillő római kori interaktív játékot. Ezúttal természetesen Intercisa, és vele Pannónia provincia római kori világa volt a célállomás.
DSTV: Mazsola Percek a gyermekkönyvtárban
2025. júl. 31.
A legkisebbeknek is szervez programot a József Attila Könyvtár, derül ki a DSTV beszámolójából. Az olvasás örömét alapozhatják meg a mondókák, játékok, ringatók – a Mazsola Percek kínálata éppen ezekből áll, nem véletlen, hogy ismét sokan látogattak el a foglalkozásra. Hangkép.
DSTV: színpadi bemutató is színesített
2025. júl. 30.
A kézműves program mellett izgatottan várták a Lara Mesék Társulat bemutatóját az MMK nyári táborának résztvevői és a produkcióra érkező vendégek a közelmúltban, derül ki a DSTV összegzéséből. A Békakirály és a lánya című játék a felelősségvállalásra hívta fel a fiatalok figyelmét. Hangkép.
DSTV: várostörténeti kalandtúra
2025. júl. 26.
Történelmi kalandtúrára csalogatta a várostörténet iránt érdeklődőket a Dunaújváros mesél várostörténeti blog: a közelmúltban a római kori kőtár kincseit fedezhették fel az érdeklődők az interaktív játék keretében. Hangkép.
Viadana-varázslat a Művészetek Völgyében
2025. júl. 24.
A sikeres tavaszi visszatérés után folytatta diadalútját, a Művészetek Völgyében is hódított a Viadana Kamarakórus. Az együttes Taliándörögdön lépett közönség elé – rendhagyó repertoárral ajándékozva meg a közönséget még múlt szombaton.
Nyári komédiázásra készül a Bartók társulata
2025. júl. 23.
Rendhagyó vállalás, rendkívüli helyszín, ráadásul nem titkoltan fontos lépés egy majdani nyári színházi fesztivál felé vezető úton: Shakespeare Ahogy tetszik című lírai komédiáját a Vasvári iskola udvarán viszi színre a Bartók Kamaraszínház. Premier pénteken este!