A mi időkapszulánk
"… és ha egy kicsit ráér rám gondolni, akkor írjon, hogy ne unatkozzam magam agyon." Egy üzenettöredék ez 1927-ből. Viseltes képeslap őrzi. Vajon mit takar sejtelmes a mondat? Írója magányos? Régi barátját szólítja meg?
"… és ha egy kicsit ráér rám gondolni, akkor írjon, hogy ne unatkozzam magam agyon." Egy üzenettöredék ez 1927-ből. Viseltes képeslap őrzi. Vajon mit takar sejtelmes a mondat? Írója magányos? Régi barátját szólítja meg? Netán színvallásra akarja késztetni a szívbéli kiválasztottat, a címzettet? Mint megannyi, múzeumban-levéltárban őrzött tárgy és üzenet, alighanem ez is már föltörhetetlen kódot rejt…
A képeslapot, amelyről a mondatot idéztem, a Pentelén üdülő Fabricius Edith kisasszony adta postára 1927. szeptember 12-én. Tudatta ebben a címzettel, Póka Pivny Aladár királyi szabadalmi bíróval, hogy jól van, a Pálhalma-pusztai fenyvesek között élvezi a jó levegőt, a Dóra-kastélyban úgy érzi magát, mint egy mesebeli királykisasszony, és „ …mint láthatja, Magára is gondolok a jó dolgom közepette.”
Mi más ez, mint egy titkos vallomás. De kik voltak ők? Edith kisasszony tán a nevezetes soproni városbíró, Fabricius Endre leszármazottja lehetett? Merre vezetett vajon az útja? A Dániában, Amerikában később azonos néven jegyzettek tán csak a névrokonai voltak? És a képeslap címzettjének sorsa mi lett? Ritka név viselője volt, szinte bizonyos, hogy azonos az amerikai függetlenségi háború magyar hősnek, Kováts Mihály ezredesnek az életét kutató Póka-Pivny Aladárral. A többit a titkok tára rejti…
Számtalan képeslap indult útjára a múlt század elején az akkor népszerű üdülőhelyről, Pentele-Pálhalmáról. Üzenetek, gyorsjelentések, hangulatképek, élethelyzetek jelzőkövei. Megannyi kis „időkapszula”.
A hetvenhat éve ismert fogalom – az Amerikából elterjedt time capsule – köré mára legendák szövődtek. Az első időkapszulát az Egyesült Államokban, New Yorkban rendezett világkiállítás idején ásták le a földbe, azzal a szándékkal, hogy utódainknak, a 6939-ben élőknek üzenjenek a „történelem közepéről”. A Flushing Meadows Parkban rejtező kapszula tizenöt méter mélyen, betonszarkofágban pihen. A réz-króm-ezüst ötvözetből készített hüvelyben hétköznapi használati tárgyak vannak, aztán könyv, mikroszkóp, növényi magvak, és persze kordokumentumok, filmhíradó-részletek, mikrofilmre rögzített szakrális iratok, tudományos leírások, szótárak – tudósítások arról, hogyan élt az ember a Földön a XX. században.
A „civilizáció kriptája” – ez korunk egy másik időkapszulája 1940-ből: Georgia államban az atlantai Oglethorpe Egyetem alagsorának egy kamráját megtöltötték a korkultúra lenyomatát jelző tárgyakkal. Légmentesen lezárták, acélajtaját lehegesztették, lepecsételték, azzal a meghagyással: évezredek múltán, csak 8113-ban szabad kinyitni. A kilencedik évezred, 8113 – megfoghatatlan ez a mai halandó számára. Mit kezdenek vajon a kései utódok a nekik tán érdektelen limlommal? A négyszeresére nőtt idő miatt tán már értelmezni se tudják majd? Vagy ellenkezőleg, értik, milyen volt az élet egy nem túl szerencsés korban? Bizarr dolog, mesélni azoknak, akikről azt se tudjuk, élnek-e egyáltalán, vagy... de hiába törjük ezen a fejünket. A végtelen időben a kis távlatok elvesznek.
Ma már több időkapszula kering az űrben. A Pioneer-10 és testvére, aztán a két Voyager űrszonda röpül a megfoghatatlan, a valószínűleg soha meg nem ismerhető felé, sok-sok tárgyat és jelekbe sűrített információt visznek: Drake–Sagan csillagász páros Pioneer-tábláját, a Földről az űrbe küldött első fizikai üzenetet. A kutatók úgy tartják, hogy a táblán lévő adatok más civilizációk, idegen lények számára is érthetőek lesznek. Ezt tartják a nevezetes Voyager-aranylemezről is. Ezen a Naprendszerről, a Földről és az itt élő emberiségről halmoztak fel minden általunk tudhatót, arra a valószínűtlen esetre felkészülve, hogy a szondát a távoli jövőben netán értelmes lények találnák meg. De így lesz-e? Mi igazolja vissza a vakhitet? A kétség teljessé válik, ha belegondolunk: van űrszonda, amely a legtávolabbi célpontjáig, a Bika csillagkép legfényesebb darabjáig kétmillió év múlva jut el...
De térjünk vissza a Földre, a mezőföldi rögvalóságba.
A mi időkapszulánkba az jut, amit az utódoknak címezve hátrahagyunk. Gondoskodunk-e vajon arról, hogy a személyes üzenetünk, az eleink és a mi szellemi hagyatékunk eljusson hozzájuk? A nagyanyáink, dédanyáink széljegyzeteit őrző régi kalendárium, a betűvető öregek feljegyzései, a rokonok küldte hajdani képeslap, az ósdi vásárnaptár, egy foszlott szélű cselédkönyv, egy fél évszázados gyászjelentés – mind-mind kordokumentum. Nem kéne így utólag, az őseink helyett, az ő nevükben megtölteni az időkapszulájukat?
Akkor és a most
Egy felhívással fordulunk Önökhöz, kedves olvasókhoz! Bizonyára meglapul egy-egy régi képeslap a fiókban a régmúltból, vagy talán a közelmúltból, amelynek fő képe a várost ábrázolja. Küldje el szerkesztőségünkhöz, mesélje el történetét, és mi hasábjainkon, valamint a Dunaújváros Közéleti Hetilapban közölni fogjuk. Egy összeállítást készítünk belőlük, milyen is volt a város az egykori képeslapokon. A fiatalabb polgárokat sem hagyjuk ki a kezdeményezésből. Tőlük azt várjuk, olyan képeket küldjenek el szerkesztőségünkbe, hogy milyen képeslapot készítenének a mai városunkról, mit látnának rajta szívesen? A megújult főteret? A Mukin játszó gyerekeket? A Duna-parton szalonnát sütő társaságokat! A lehetőség végtelen, csak a fantázia szabhat határt. Ne habozzanak, küldjék el e-mailben a szerkesztoseg@media-haz.hu e-mail címre, vagy postai úton a Kenyérgyári út 1. szám alá, de személyesen is elhozhatják szerkesztőségünkhöz (Kallós Dezső utca 1.- főiskolai Médiacentrum).
A rovat további hírei: Kultúra
Rangos belgiumi folklórfesztiválon lép fel a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes
2025. júl. 15.
Komoly nemzetközi meghívásnak tehet eleget városunk egyik meghatározó kulturális közössége: a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes Westerlo-i Nemzetközi Folklórfesztivál keretében lép közönség elé Belgiumban.
DSTV: remek vegyeskari évadzáró
2025. júl. 14.
A beszámolót már olvashatták, most itt a DSTV összeállítása arról, hogy újra az Intercisa Múzeum immár fedett kertje adott helyszínt a Dunaújvárosi Vegyeskar évadzáró hangversenyének. Telt házas koncert kerekedett a közelmúltban – megérdemelt vastapsokkal. Hangkép.
DSTV: az Építők útja szobrai
2025. júl. 12.
Negyedik epizódjához érkezett a DSTV sorozata a város köztéri szobrairól. A Hodik Mónika történész-muzeológus közreműködésével készült Szoborváros újabb részében az Építők útján található alkotásokat mutatják be. Hangkép.
Szép fák, remek pályaművek – jól sikerült a fotópályázat első felvonása
2025. júl. 11.
Dunaújváros közgyűlése támogatta Pappné Grabant Ilona önkormányzati képviselő kezdeményezését, s első alkalommal írta ki a „Dunaújváros fái a négy évszakban” című fotópályázatot. A tavaszi ciklus lezárult, díjazták is a beérkező pályaműveket.
DSTV: a velünk élő örökség
2025. júl. 10.
Sok látogatót vonzottak a Múzeumok Éjszakája című országos programsorozat városi helyszínei, derül ki a DSTV összegzéséből. Az Intercisa Múzeum a római kori kőtár és fürdő mellett az intézmény központi épületében is gazdag kínálattal csalogatott. Hangkép.
Idén is jelentős csúcsokat hódított a Rockmaraton Fesztivál (galériákkal)
2025. júl. 09.
Négy nap dübörgés és fergeteg, a rock/metál műfajok híveinek őszinte örömére: idén is nagyot ment, és bár új csapat szervezte, és sajnos akadtak is döccenők, összességében mindenképpen pozitív élményt hozott a közönség körében a Rockmaraton Fesztivál a Szalki-szigeten.
Évadot zár a Zenélő Cukrászda
2025. júl. 09.
Az édes élmények kedvelői ráadásul szólóprodukciót hallhatnak a Vasmű úti egységben – Gyalus Boglárka énekel szombaton délután. A nyári szünet előtti utolsó alkalomra is nagy szeretettel várnak mindenkit.