Enter - Legendaszövők és mesélők

2015. március 29. (vasárnap) 8:21 - Várkonyi Balázs

Bogarászok a számítógépen, barangolok az interneten, hol ezt, hol azt adja ki a véletlen. Most épp a még tavaly ősszel Nagyvenyimben zajlott kerületi mesemondó versenyről olvasok, s arról, hogy az akkori megmérettetésen a „Petőfis” kisdiákok különítménye remekelt.   

Tizenhat iskola sok-sok tanulója versengett, s a népes mezőnyben az újvárosi indulók kiválóan helytálltak: az elsős Gaál Marcell és a másodikos Czeilinger Viktória egyaránt harmadik lett, míg a harmadik osztályos Berkesi Fanni győztesként tért haza. Szép, mondhatni mesés siker!

Egy réges-régi mesemondótól, Fedics Mihálytól származik a gondolat: „Aki csak pár mesét is tud, csak tízet is, az akár százat is csinálhat belőle, ha van tehetsége hozzá.” A gyerekfantázia pedig, tudjuk, kimeríthetetlen. Egyébként a minap, 20-án volt a mesemondás, történetmesélés világnapja – ilyen is van már vagy két évtizede. A mozgalom Svédországból indult a „minden történetmesélő napjával”, aztán Skandinávia meghódítása után sokfelé elterjedt. Még Ausztráliában is megemlékeznek e napon a fabulák nagymestereiről, amilyen a hajdani Fedics apó is volt. Ő a szülőhelyén, Piricsén az 1860-es években sok pásztormesét hallott, aztán Bátorligeten és másutt is tudatosan gyűjtötte a történeteket, sokukhoz hozzáköltött, és 1938-ban gazdag gyűjteményt hagyott hátra.

A Petőfi iskola meseszerető gyerekeinek lehet akár közelebbi mintaképe is: Kovács Károly. Az 1896-ban született mesélő iskolázatlan volt, csak tán egy osztályt végzett. Írástudatlan maradt – de őstehetség volt, mesélni ízesen tudott. Vándorló cigány családja egy ideig Pentelén élt, ő itt gyerekeskedett. Vallásos nevelést kapott, és sok szép történetet hallott a szintén mesélőkedvű édesapjától. Jó füle volt, hamar megtanult hegedülni, és pesti bandákban játszott. A katonaságnál viszont sebesülés érte, le kellett tennie a vonót. Örömforrása eztán a mesemondás lett.

A háborút megszenvedett, deportálást is megélt férfit Rácalmásra hazavetődve szegénység fogadta. Nélkülözésben élt, az általa kitalált mesehősök tán ezért is lettek putriból indult gyerekből pompába jutott felnőtté. Álmai tették élhetővé a valóságot. Idős korában megkapta a Népművészet Mestere kitüntetést, emellé rendszeres járandóságot, s akkor már könnyebb lett az élete. Újváros ismert muzeológusa, a folklorista Dobos Ilona segítette őt nyilvánossághoz, meséi kiadásához. A kutató megállapította: Kovács Károly hiedelemtörténetei a magyar néphit legarchaikusabb rétegét képviselik.

A négy évtizede elment mesemondó sok bizarr történést is megörökített, az egyiknek ezt a címet adta: Subrik Manci esete Csányi Bélával.

„Pentelén történt. Még azok a Subrikék, azoknak ott volt a sátoruk, ahol most a híd van, Pentelén. Akkor már én voltam olyan tizenhat-tizenhét éves. Akkor már én Pesten voltam, aztán hazamentem, aztán elmentünk bolondságból arra az oláh cigányok felé. Volt egy barátom, úgy hívták, Csányi Béla. Híres prímás volt. Együtt jártunk bandába, s annak a Subriknak volt egy nagyon szép lánya, Subrik Manci... Nem is olyan cigányosan járt, hanem rendes magyar ruhába. Ez a barátom, ez a prímás megismerkedett a lánnyal, aztán rá három napra megszöktette a lányt ide, Pestre. Úgyhogy vele is volt a lány talán két hétig. Ruhát vett neki, szépen felöltöztette. Nagyon csinos nő volt. Egyszer aztán eljött az apja érte, a cigányvajda s elvitték haza a lányt. De a lány nem akart otthon maradni, mert nagyon szerette Csányi Bélát, és mindig sírt utána. Egyszer aztán az öreg vajda megharagudott rá, fogta a borotvát, levágta a lánynak az orra hegyét, meg lenyírta a haját tiszta kopaszra. Akkor már nem sírt többet Béla után a lány. Mert nem is akarta, hogy már így lássa őt a Csányi Béla…”

Fotó: internet

A rovat további hírei: Napraszóló

Nagyné kapavágása

Nagyné kapavágása

2019. szeptember 22. (vasárnap)

A nevezetes eseményre, az ünnepélyes kapavágásra 1956 kora őszén került sor. Egészen pontosan szeptember 19-én. Várostörténeti jelentősége volt! Valóban az, hiszen egy új ipari létesítmény, a szalmacellulózgyár építésének előhírnöke volt. Az pedig munkahelyeket teremtett, s nem mellékesen Újváros presztízsét erősítette.

A nullává nem lett ember

A nullává nem lett ember

2019. szeptember 15. (vasárnap)

Mi a csuda lehet egy ajtón a házmester-luk? Aztán miféle a bagolyműszak? Emlékszem, először csak a türelmetlen kíváncsiság vezetett, hogy végére járjak, mit rejtenek e szavak. Aztán rájöttem: a könyv, amelyet olvasok, sokkal több nyelvi fordulatot kínál föl, mintsem hogy leragadhatnék egyes szavakon.

Szembejött a véletlen

Szembejött a véletlen

2019. szeptember 08. (vasárnap)

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Szomjoltó közkutak

Szomjoltó közkutak

2019. szeptember 01. (vasárnap)

Az újságoshoz tartottam. Kerülővel, ahogy máskor is. Mehettem volna rövidebb úton, de akadt egy különös, parancsoló szempont: csak azért választottam azt az irányt, hogy útba ejtsem az iskolát, ahol a gyerekeim töltik napjaikat.

1526, úton a végzet felé

1526, úton a végzet felé

2019. augusztus 25. (vasárnap)

Laji, a kanászlegény megállt. Erősen fülelt. Mintha morajlana valami a távolban. De hogy mi, abban dűlőre nem jutott, így aztán ostorával csapott egyet, és a kesedisznóival indult a kövérebb fű irányába.

Ünnepidőben

Ünnepidőben

2019. augusztus 19. (hétfő)

Jól van, fiam, nem haragszunk, nem haragszunk. – Mi sem, felség, mi sem, felség. Egy fordulat a király és a furfangos juhász párbeszédéből. Az eltüsszentett birodalom című mesejátékban figyelt föl rá a keresztfiam. Nem hagyta nyugodni a dolog: ilyen pimaszul lehetett beszélni egy királlyal?

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.