Ne feledjék - Újabb jazz-csemege a Művészben

Mikor és hogy ismerkedtél meg a jazz muzsikával?

A szüleimnek köszönhetően már egészen kicsi koromban megismerkedtem a jazz-zel. Mindig nagyon jó muzsikákat hallgattak. Apukám autójában mindig szólt a zene, ott hallottam először swinget. Szerelem volt első hallásra.

A mesterek választják a tanítványokat vagy fordítva?

A tanulmányaim során nem annyira mestert választottam, inkább az iskolákat, ahová felvételiztem. De utólag mindig jó kezekbe kerültem, ami szerintem inkább a sorsnak köszönhető. Nem hiszek a véletlen találkozásokban. Azt gondolom, mindenkitől lehet tanulni valamit és hálás vagyok mindannyiuknak, hogy terelgettek az utamon. Szegeden kezdtem a jazz-éneklést Szabó Adriennél, majd Székesfehérváron a Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskolában Pocsai Kriszta, Kiss Noémi és Pély Barnabás növendékeként folytattam. Ezután nyertem felvételt a Zeneakadémiára, ahol Berki Tamás választott ki engem, így Ő lett a főtárgy tanárom. Mellette Holczer Irmától klasszikus éneklést, később pedig Lakatos Ágnestől jazz-vokált tanulhattam. Már hatodik éve magam is pedagógus vagyok. Nagyon jó érzés átadni mindazt, amit húsz év zenetanulás során elsajátítottam.

Mire számíthatunk tőletek a Művészbe pénteken? 

Annyit hallottam, hogy mindig nagyon jó hangulat kerekedik a Művészben. A saját zenekarommal változatos műsorral készülünk. A 2013 végén megjelent lemezünk anyagát fogjuk játszani, amin saját szerzeményeink mellett kortárs magyar jazz zenészek kompozíciói, pop coverek, magyar népdalok jazz feldogozásai és örökzöldek is megtalálhatók. Ami a hangulatot illeti, az is változó, mint a dalaink világa. Egy estén belül egyszerre van jelen öröm, bánat, szerelem, elmúlás. Olyan, mint az élet maga.

Az iskolázottságon túl - azt mondják - jó, ha az emberben is ott a jazz. Egy hölgy esetében, aki ilyen hangi adottságokkal és kifejezőérzékkel bír, miben, hol keresendő a jazz?

Azt gondolom, hogy ennek a zenének csak egy részét lehet megtanulni az iskolában, a többi a színpadon, muzsikálás közben ragad az emberre a klubokban. A jazz egy olyan műfaj, amit csak szerelemből érdemes játszani, anélkül az egész vértelen lesz. Ahogy ezt már említettem, az én esetemben a jazz örök szerelem. Gyerekkoromban "megfertőzött" és ez sohasem múlik el.