„Mitőte van kereszt a szamár hátán?” – kezd a legendamesébe a moldvai asszony, és varázslatos csángó-magyar nyelvén kibontja a történetet.
Kereszt? – kérdezhetne vissza a parlagi szamarat sosem látott városi gyerek, de aki már látott, az tudja: a jószág gerincélén fekete csík fut, és azt föntebb egy másik csík metszi. Vállkereszt – mondja a szamártanász. A rajzolat a Krisztus-hívők jelképének, a keresztnek pontos mása.
És hogy „mitőte” – vagyis mióta, milyen időktől való ez a keresztviselet? A szépszavú mesemondó elbeszéléséből megtudjuk. A gyermek Jézust és édesanyját, Máriát szamárháton menekítette Heródes katonái elől József Egyiptomba. A vész múltával ugyanígy vitte vissza őket Názáretbe. Jézus a megérkezéskor azt mondta a szamárnak: köszönöm hogy hazahoztál – és jelet rajzolt az állat hátára. A jel megmaradt. A hűség keresztje…
Szép ez, mint minden őslegenda.
A szamár fontos szerepet kap Jézus Jeruzsálembe vonulásakor is: szamárháton érkezik, s ez az egyszerűség jelképvilágát sugallja. E napot, a nagyböjt utolsó hetének kezdetét az egyház Virágvasárnap néven emelte ünneppé. Krisztust azon a vasárnapon éljenző tömeg fogadta a városban. Az emberek ágakat törtek a fákról, tiszteletük jeléül eléje szórták. „Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” – kiáltozták, és pálmaágakat lengettek. A pálmaág, ridegebb éghajlatú vidékeken a barka, azóta is a béke szimbóluma.
A Megváltó sorsa azonban, tudjuk, nem a békesség szellemében teljesedik be. Csak néhány nap választja el már a végső, szenvedésekkel teli gyalogúttól és a kereszthaláltól. Templomainkban virágvasárnapon barkás bevonulást, barkaszentelést, körmenetet tartanak. A szertartás része a passióéneklés, vagyis a szenvedéstörténet felidézése. Ez a nagyhétre való lelki ráhangolódást hivatott segíteni. Húsvét népi szokásrendszerébe egyébként sok színes elem is beépült. A fűzfabarka kibomlása a tavasz első jeleinek egyike, ezért is volt egykor szokás a virágvasárnapi zöldág-hordás, a téltemető kiszejárás, a fiatal lányok termékenységvarázsló vesszőzése – a villőzés –, vagy a moldvai csángóknál a fűzfasípppal való tavaszébresztés.
Fotó: internet
