DAB: viszlát felnőtt hoki!?

Szomorú szezont zárt idén a Dab.Docler jégkorong csapata, mely elbukta az Érsekújvár elleni MOL Liga elődöntőt, s a magyar bajnokságban, illetve a Magyar Kupában sem sikerült megvédenie tavalyi első helyét. A csapat, s a dunaújvárosi felnőtt jégkorong helyzetét még tovább nehezítette, hogy – amint arról elsőként beszámoltunk – a névszponzor Docler Holding is bejelentette, a jövőben nem támogatja az elmúlt években két magyar bajnoki címet, két MOL Liga aranyérmet, illetve öt Magyar Kupát nyert együttest.
Mivel a 2014/2015-ös klubszezon a Magyar Kupa küzdelmeivel hivatalosan is véget ért, ezért ma arra kértük Azari Zsoltot, a Dab.Docler jégkorong csapatának ügyvezetőjét, hogy értékelje együttesünk utolsó hónapját, s vázolja fel felnőtt együttesünk jövőképet. Előre szólunk, nincsenek jó híreink a dunaújvárosi jégkorongért aggódók számára.

Zavart fejek – motivációs gondok

Az Acélbikák első embere több okra vezeti vissza az eredménytelen szezonzárást, melyben szerepet játszott a főszponzor kilépése okozta sokk, valamint az is, hogy a csapat tagjainak egy része sajnos motivációs problémákkal küzdött.
- A szezon közben már levegőben lógott, s téma is volt az öltözőben a főszponzorunk esetleges elvesztése, de mégis más volt az, amikor hivatalosan is megerősítést nyert a hír, hiszen ez láthatóan megzavarta a játékosok fejét, ami nem is volt meglepő. Az elmúlt kilenc évben nagyon komoly törekvésem volt az, hogy a játékosok anyagi biztonsága ne zavarhassa a felkészülést és a sportteljesítményt.

Elméletben ugyan mindig tudja az ember, de az az igazi, ha a gyakorlat is visszaigazolja ezt, s az elmúlt években be is bizonyosodott, ha egy sportoló fejében minden rendben, akkor maximális teljesítményre képes. Az elmúlt kilenc évben arra törekedtem, hogy minden játékosunk – természetesen a teljesítményének függvényében – meg legyen fizetve, hogy normális életkörülmények között tudjon élni, hogy ne kelljen azzal foglalkoznia, hogy holnap ő, vagy esetleg a családja miből mit fog megvásárolni.
Ennek természetesen van egy másik oldala is, ami óhatatlanul ahhoz vezet, hogy ilyen szempontból elkényelmesednek a játékosok, azok, akik a fizetést kapják. Ezt úgy fogalmaztam meg saját magamban, hogy vannak megélhetési sportolók, akik rendesen úgy gondolták, ha bejárnak a munkahelyükre, akkor ők már megérdemlik a fizetésüket, ugyanúgy, mint bárki más az átlagos, vállalkozói szektorban. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy ez tavaly márciusban, amikor a Brassó ellen elődöntőztünk a MOL Ligában már felütötte a fejét, ugyanakkor azt is nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy általános probléma, nem csak nálunk fordult elő ilyen, mindenhol a világon keresik, kutatják ennek az ellenszerét. Nyilván az az ügyes, az a jó, aki megtalálja ezt, illetve, aki egyensúlyba tudja hozni, aki tudja motiválni a játékosokat akkor is, amikor úgy tűnik, nincs szükségük a motivációra.

Annyiban azonban nem ismétlődött a tavalyi szezon, hogy ezúttal volt egy plusz információ a főszponzor visszalépésével, s éreztem, hogy ez nagyon komoly problémát jelentett nem egy, nem két játékosnak, s biztos vagyok abban, hogy nem tudták függetleníteni magukat attól, hogy mi is lesz velük holnap, miből is fognak megélni. Ettől függetlenül én nem félek attól, hogy a mi játékosaink nem fognak tudni elhelyezkedni, az elmúlt években bebizonyosodott, hogy igenis jól képzett sportolókról van szó, képesek profi módon képesek élni, igenis profi módon képesek magukat felhozni, s biztos vagyok benne, hogy ezt be is tudják majd bizonyítani más klubokban, más versenyrendszerekben is. Azt is gondolom azonban, hogy amikor elmennek egy másik klubba, ott kell szerződést kötni, ott kell sírni-ríni az extra szerelésért, az extra étkezésért, az extra utazásért és az extra szállásért, majd rá fognak jönni, hogy Dunaújvárosban milyen jó is volt a helyzet az elmúlt esztendőkben.

Pénz nélkül nehéz…

Azari Zsolt gondolatai már rávezethették a drukkereket arra, hogy az elmúlt években több remek sikert elérő csapat gyakorlatilag szétesik. Ugyanakkor arra is kíváncsiak voltunk, hogy a klubvezető szerint van-e esély arra, hogy megmarad a felnőtt jégkorong Dunaújvárosban, ám a választól ezúttal sem lettünk boldogabbak.
- Egyelőre az tény, hogy ott tartunk, egyetlenegy költségvetési forintunk sincs a jövő évi szezonra. Most visszakerültünk ugyanabba a helyzetbe, ahol kilenc évvel ezelőtt voltunk, amikor mindenki kifarolt a felnőtt jégkorong mögül. Viszont a két esetet mégsem lehet összehasonlítani. Azt nagyon jól kell látni, hogy azóta fejlődött az ország, fejlődött a színvonal, s az elvárható ellátási szint rendkívül magasra emelkedett.

A sportolók ma már sokkal bátrabban, sokkal határozottabban fogalmazzák meg az igényeiket, s eszükbe sem jut, hogy ez mennyi pénzbe is kerül. Jelenleg 100-120 millió forint alatt nem lehet felnőtt csapatot versenyeztetni a mai világban, még a MOL Ligában sem. Aki ez alatti költségvetéssel tervez, vagy erről álmodozik, az maximum szerethető csapatot fog építeni, eredményest nem. Nyilván a remény hal meg utoljára, s ilyenkor mindig bevillan az, amikor a szurkolók üvöltik, hogy "soha ne add fel!", de ettől függetlenül nem szabad nem észrevenni a realitásokat, ami pedig egyelőre az, hogy nem fogunk tudni felnőtt csapatot indítani a jövő évben.

Kellenek a juniorok

Felnőtt együttes nélkül nem egyszerű az utánpótlás nevelése sem, ugyanakkor Azari Zsolt minden erejével azon lesz, hogy a juniorok részt vegyenek a következő szezon bajnoki küzdelmeiben, hiszen ennek a korosztálynak a léte elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben legyen felnőtt jégkorong a városban.
- Szervezetileg a Dunaújvárosi Jégtörők Egyesület versenyezteti az utánpótlást, de természetesen itt felnőtt csapat és utánpótlás viszonyát kell érteni ez alatt. Most van az úgynevezett HK Dab.Docler, amely nyilvánvalóan a Docler nevet el fogja veszíteni, de a Hoki Klub elnevezés azt jelenti, hogy egy klubban van az utánpótlás és a felnőtt csapat is.

Utánpótlásnál egyelőre szintén elég rosszul állunk, hiszen a junior csapatunk kifutóban van, s alattuk egy négyéves űr van, amit teljesen egyértelmű, hogy nem fogunk tudni betölteni, mert nincs játékosunk sem az idei ifi, sem az idei serdülő korosztályokban. Jövőre annyiban változik a helyzet, hogy a fiatalabbak egy évvel idősebbek lesznek, így serdülő csapatot már el tudunk majd indítani, s én minden erőmmel azon leszek, hogy junior csapatot mindenképpen versenyeztessünk, mert, ha ők sem tudnak elindulni, az gyakorlatilag azt jelentené, hogy a következő négy-öt évre elveszítjük a lehetőséget a felnőtt csapat estleges versenyeztetésére. Így állunk most, nagyon nehéz helyzetben, s bár én személy szerint még nem adtam fel, de igazából annak már csak matematikai esélye van, hogy a 2015/2016-os szezonban lesz felnőtt jégkorong Dunaújvárosban.