Pálfi György, a Dunaújvárosi Főiskola 1952. november 26-án született oktatója tragikus hirtelenséggel 2015. április 12-én hunyt el.
A Dunaújvárosi Főiskola Társadalomtudományi Intézetében a Kommunikáció és Médiatudomány Tanszékén tanszéki mérnökként több száz már sikeresen végzettséget szerzett hallgatót oktatott, s nevelt egyaránt, miként azt az őt övező szeretet és elfogadottság állandóan jelezte is.
Tekintettel, hogy tanulmányait Dunaújvárosban végezte, a Nehézfémipari Egyetem Kohó és Fémipari Karának a Műszaki tanárképző szakán 1976 júniusában, majd két évre rá az Üzemgépész, karbantartó, üzemmérnöki diplomát szerzett – jelenleg is tevékeny, egykori oktatói elismerten fogadták a 2006-ban oktatni visszatért Pálfi Györgyöt.
Szakterületének nem pusztán példás művelője és naprakész újdonságokat nyomon követő alkalmazója volt, de folyamatosan és nyomatékkal hívta fel a figyelmet hallgatói körében a leghasznosabb változásokra úgy a technológia területéről, mint a zene világából. Tanszéki mérnökként inspirálóan és tevékeny támogatóként vett részt a hallgatói elképzelések megvalósításában stúdiógyakorlatokon, szellemi diskurzusokban egyaránt.
Mindemellett méltán kalandosnak mondott énekesi pályafutását feldolgozva, archiválva azon dolgozott, hogy Dunaújváros még élő zenészei ne tűnjenek a méltatlan feledés homályába. Akár régi fotográfiák, akár régi hanganyagok mentése és dokumentálása úgy tartozott mindennapi élettevékenységéhez, mint másnak a lélegzés. Ezzel is mutatva, hogy az egyszeri megörökítések megőrzésével lehet hozzájárulni a lokális, városi történelem teljességéhez.
Haláláig itt tevékenykedett. Ez volt az élete – vidámsággal, fanyar, olykor nagyon is kritikus és életes humorral fűszerezve a mindennapokat. Oldva és feltüzelve társaságokat, beszélgetéseket. Szakmai kíméletlensége mindig igazolódott a gyakorlatban, meggyőzve hallgatót, feloldva minden konfliktust az elismerő, győzelmes nevetéssel.
A Dunaújvárosi Főiskola saját halottjának tekinti.
Dunaújvárosi Főiskola
Isten nyugosztalja Tanár Úr
