Összességében eddig is meglepetésekkel szolgált a Művészben hónapok óta hagyományteremtéssel zajló jazzsorozat. Legutóbb Dresch Misiék érzelmeket borzoló hangzásvilága erősíthette meg a műfaj alaptermészetét mindenkiben – a jazz párbeszéd előadók és hallgatók között.
A pénteken, április 3-án fellépő Bopcorn-quartet dobosa, Berdisz Tamás pedig joggal optimista (nem csak dunaújvárosi kötődése miatt) hiszen a Benkó Dixilandből, valamint a Budapest Jazz Orcherstrából is érintettek a fellépők:
A zene átesik egy állandó változáson generációkként, vagy a technikai fejlődik, vagy a hangszeres játék változik, de maga a jazz, amire az amerikaiak is azt mondják, hogy egy hangulat, egy életstílus, az marad. Most talán egy kicsit átvette azt a szerepet, amit a klasszikusból a kortárs zene nem tudott már fejlődéssel átélni, mert elmentek a matematika irányába. Nálunk meg dallamokról, harmóniákról beszélünk.
Hallgatható és kikapcsolódást szolgáló zenékre bizonyára szükség van ma is, mindenfajta társadalmi rétegnek. Hogy éppen kinek mi?Kapcsolatban állok a tanítványaimmal, s hogy éppen ki, mit hallgat, nos – naprakésznek lenni az már nekem is meredek. Nagyon nehéz kérdés. Néhány évvel ezelőtt volt szerencsénk játszani egy Leroy Jones nevezetű New Orleans-i jazz trombitással, aki a fiatal generáció egyik jeles képviselője, s azt mondta, hogy a ’60-as évek béli jazz, amire csettintünk az úgy abbamaradt. Onnantól többfajta stílus keveredését zenélik, fusion-t játszanak, nagyon sokrétű muzsika lett, s nagyon sok irányba fejlődik, ugyanakkor két nagyon fontos réteget szétválaszt: a szórakoztatót, és amelyik kicsit öncélú.
Szerintem a Művészben is lesz hangulat, eddig midig sikerült ezzel a zenekarral. Van egy alapvetésünk, hogy ne csak a pénztárnál, hanem az élet más területein is tudjunk beszélni, mi igazából 1992-től zenélünk egymással, nem érdekel minket, hogy ki mit mond. Swinget fogunk játszani még annak ellenére is, hogy más zenei stílusokba is belelógatjuk a lábunkat.
