Kellemes csalódásnak élte meg első Művészbeli fellépését Sallay Jenő. A zenész most szombaton ismét szerepel triójával Vörös Attila alt szaxofonos játékával egyetemben.
A bi bopon kívül Charlie Parker kap hangsúlyt az est folyamán, ami jóságos emberi mélységekkel gazdagíthatja a vendégeket.
– Örömtelten utaztam haza az első fellépésünket követően, mert meglepően sok jazzrajongót ismertem meg Dunaújvárosban. [SzM2] A Művész egyértelmű bizonyíték arra, hogy nem csak Pesten vannak jó jazzklubok. A mostani estére egy váltakozó hangulatú műsort ígérhetek, mert ismertebb sztenderdek is hangot kapnak majd. Nagyon tetszik, hogy a Művészben megjelenő jazz széles skálán mozog. Nem lehet beskatulyázni. Ez azért jó, mert néhány klub abba a hibába esik, hogy egyfajta muzsikát adnak. A Művészben szabad a gondolkodás, több formáció, más-más zenékkel, stílusokkal. Balogh Gyulával (zongora) közös néhány titkunk talán a humorunkban és a régóta tartó kapcsolatunkban rejlik, már iskolás korunk óta ismerjük egymást. Aztán az első találkozástól úgy éreztük, hogy mind emberileg, mind zeneileg tartós barátság lesz. Adódtak aztán olyan pillanatok, amikor a közös játék alatt éppen ugyanott rontottuk el mindketten, majd másutt éppen egyszerre voltunk mindketten nagyon jók. Egymásra nézünk, s ma már egy mosollyal elintézzük a harmóniát – ez nagyon fontos a közös játéknál.
A szombat este fellépő Sallay trió tagjai egyébként valamennyien egy osztályba jártak, egy körön belül forogtak - így lettek egy zenekar. Legnagyobb kihívásuknak tartják a mai magyar jazzben a nagyobb összetartás hiányát. Talán és éppen ezért mutatnak érdeklődést a fiatalabb generációk iránt.
