Irigylésre méltónak mondható munkája van Horváth Tibornak, a DVG Zrt. Erdészeti ágazat vezetőjének. Sokan úgy vélik, az erdész a vállán a puskájával sétálgat és madárcsicsergést hallgat fütyörészés közben. Ám, amint Tibor elmeséli, milyen feladatai is vannak, kiderül ez számára hivatás és nem csak egy munka.
Irigylésre méltónak mondható munkája van Horváth Tibor DVG Zrt. Erdészeti ágazat vezetőjének. Sokan úgy vélik, hogy az erdész a vállán a puskájával sétálgat és madárcsicsergést hallgat fütyörészés közben. Ám, amint Tibor körbevezet minket a helyi arborétumban, azt is elmeséli, milyen feladatai vannak, s hogy ez számára hivatás és nem csak egy munka.
- Gyermekként Nagyvenyimen nőttem fel, de már akkor határozottan tudtam, hogy erdész szeretnék lenni. Aztán ez a vágyam teljesült is. Erdész vagyok és azt csinálom, amit szeretek, elmondhatom, hogy így teljes az életem. Gyakorlatilag a munkám a kedvenc időtöltésem, s ezért szerencsésnek vallom magam, mert kevesen mondhatják el magukról, hogy a munkájuk a hobbijuk is egyben – mondja Horváth Tibor, aki egy esztendő múlva vonul majd nyugdíjba – majd hozzáteszi: - Több, mint harminc éve vagyok a városban, hiszen 1978-ban kerültem ide, s itt ragadtam. Előtte a Pilisi Parkerdőgazdaságban dolgoztam, Dobogókőn. Akkor 600 hektáros erdőért feleltem egymagam. Jelenleg 340 hektár erdőt kezelünk a városban, illetve a város környékén és még további 30 hektárt a DVG Zrt. tulajdonában. Ebből a Kádár völgy az arborétummal együtt nagyjából 3 hektárra tehető. Az arborétum nagysága fél hektár.
Azonban ez a gyönyörű terület maga egy gyöngyszem, igazi kis parkerdővé vált az elmúlt években. Tibor elmondja, hogy nagybecsű elődje Nagy István hozta létre, amit tíz esztendeje sikerült védettség alá helyezni, s ma már természetvédelmi területként funkcionál. Aztán Tibor ötlete nyomán a Kádár völgyet is tovább fejlesztették, betelepítették fákkal, létrehoztak egy kis rekreációs parkot. Lehet itt sütni-főzni, pihenni. Az utóbbit az „erdei iskola” kellemes környezetben tehetjük egy fedett filagória alatt, de szelíd kisállatokat is simogathatunk. benne Találkozhatunk itt kecskével, birkával, baromfiudvar lakóival, nyulakkal és egy pár hetes csíkos kis vadmalaccal. Mi több, a régi istállóban sikerült kiépíteni a vizesblokkot is, így nagy szeretettel várják a turistákon kívül, az óvodás és iskolás csoportokat, de a városlakókat is. Természetesen teljesen ingyen.
- Az arborétum munkaidőben és utána is látogatható, de portaszolgálat működik. Előzetes bejelentkezés nem szükséges, viszont ha tudjuk, hogy érkeznek, akkor még tűzifáról is gondoskodunk. – mondja ez erdészeti vezető. – A mellettünk elterülő Kádár völgy parkosítását hat éve kezdtük el és mára sikeresen befejeztük. Gondoskodunk a fenntartásáról, szépítjük és pótoljuk a fákat, karban tartjuk a sétautakat. Az állatsimogató pedig azon elgondolásból jött létre, hogy a mai „városi” gyermekek közvetlen közelről láthassák, megérinthessék a(z egykori, illetve a mesekönyvből megtanult) háziállatokat.
Persze, nem csak a Kádár völgy gondozása a feladatuk. A kérdésemre konkrét válasz is érkezik.
- Sokrétű és szerteágazó a munkánk. A fakitermeléstől a telepítésig, a városi parkok virágültetésétől a kaszálásig, a véderdők gondozásáig és megvédéséig minden a mi dolgunk. Ezeket a munkákat a hatóságok által előírt időpontban, ütemezésben kell végeznünk az erdőtörvény szerint. Mivel erdészet szakirányító is vagyok, hétvégenként és esténként is járjuk, felügyeljük az erdőt. Sajnos nálunk is történnek falopások, de szerencsére eddig még nem okoznak nagy pusztítást. Az előbbieken túl a parkfenntartási ágazat tevékenységét is napi szinten koordinálom, ellenőrzöm, hiszen 8 éve hozzám tartozik. A két terület integrálása szakmailag jó döntésnek bizonyult, mert így komplexitásában, egyszerre és egymást kiegészítve, illetve kisegítve tudjuk ellátni a feladatainkat. Amikor szükséges, át tudunk csoportosítani eszközt és munkaerőt is egy-egy kiemelt feladatra. Feladataink végrehajtásában, tervezésben az időjárás, illetve az évszakok szeszélyeit áthidaló adhoc megoldásokban is négy tehetséges fiatal kertészmérnök és erdész kollégám segíti a munkámat, ők is megszállottan szeretik a munkájukat. Az állandó fizikai létszámunk 33 fő. Napi munkánk mellett kiemelt feladatként kezeljük most az erdészeti ágazatban a több mint 50 hektár erdőfelújítás gondozását. Az öreg akácerdőket letermeltük, de nem azért mert akác ellenesek vagyunk, vagy ez a trend Európában, hanem azért telepítettünk helyettük kőriseket, hársakat, juharokat, tölgyeket, hogy a most felnövő erdő 100 évig éljen, szemben az akác 40 évével. A mi célunk ugyanis nem az, hogy hozamot hozzon az erdő, hanem hogy a funkcióit ellássa. A városi erdők ugyanis különböző környezetvédelmi funkciót töltenek be. Besorolásuknak megfelelően kell gondoznunk, ápolnunk és telepítenünk őket. A 6-os út mellett az erdő az út- és vasútvonalat védi a természeti erőktől, a belvárosi parkerdők a gyárak füstjét, porát szűrik meg, míg a Szalki szigeten a vízgazdálkodás célját szolgálják.
S, hogy mi a szép ebben a munkában? S Horváth Tibor mire emlékezik vissza a legszívesebben? Rövid gondolkodást követően mondja is.
- Ez a munka összetett feladattal jár, ahol soha sem jár le a munkaidő. Igazi hivatás ez, hiszen itt valóban élő világ van, ami magán viseli a kezünk nyomát. Kis túlzással mondhatom, hogy ismerek minden fűszálat. Elhivatottság nélkül ezt a munkát nem lehet végezni. Mind az erdőben, mind a parkban figyelni kell a növények állapotát, ha valami betegség, rovarinvázió felütné a fejét, azonnal tudjunk reagálni, be tudjunk avatkozni. Mert védekeznünk is kell, ez is a kötelességünk. Ezt a munkát csak úgy lehet végezni, ha szeretjük, tiszteljük az erdőt, a növényeket. Nekem a munkám a hobbim. Ehhez pedig nem csupán szaktudás kell, hanem szeretet is. Ez is egy életforma. Szoktam is tréfálkozni, hogy bár panellakásban lakom, de kinn élek a természetben. Gyakran esténként és hétvégén is az erdőt, a parkokat járom. Ha városban, egy irodában kellene ülnöm, számomra az lenne a rabság. Ha újra kezdeném, akkor is csak ezt csinálnám. S, hogy mire vagyok büszke? Talán a kedvenc területemre, a Szalki szigetre. Anno, itt kezdtem a pályafutásomat, még ’78-ban, és akkor indult el a sziget kiépítése. Akkor kezdtük el a füzeseket kitermelni s betelepíteni a mai növényzetet, feltölteni a gödröket a jelenlegi kemping helyétől a ruhagyár felé menet. Örömmel veszem, ha fejlődik a sziget, s nagy hévvel azon vagyok, hogy még szebb legyen, mert ez a szívem csücske. Ide egyébként tíz éve ültettem mocsárfenyőket, a csatorna mellett, a kemping északi oldalára. Azok nagy kedvenceim. De szeretem a tölgyeket és a vörösfenyőket is. Az utóbbi hat évben pedig számos kisebb-nagyobb siker ért a munkámban.
Azóta tudtam szakmailag kiteljesedni, mióta a két ágazatot együtt vezetem. Elmondhatom azt, hogy ebben az évben 21 ezer egynyári virágot ültettünk ki a városban, holott pár éve még csak 12 ezer volt belőlük. Aztán sikerült a Vasmű út közepén is virágágyásokat kiépíteni, mégpedig félautomata öntözőrendszerrel. De folytatva a sort, ki tudtunk helyezni muskátlikat a kandeláberekre. Szakmai sikerként élem, éljük meg, hogy a kitermelt öreg erdők helyett új, egészséges és szép erdőket keltek életre szorgalmas és kitartó munkánk során. Büszke vagyok a felügyelettől kapott dicséretre és a megyeszerte híres erdőfelújításunkra is. Nehéz, sokszor embert próbáló, de mégis szép szakma az enyém. Visszatekintve az elmúlt évekre mégis azt mondom, hogy külön adomány a sorstól, hogy az a munkám, azt csinálhatom amit szeretek.
Szóládi Zoltán
