Kedd, a keserves

A paraszti hiedelemvilág nagyon nem szerencsésként jegyzi ezt a napot. (Akárcsak a görögök vagy a spanyol ajkú világ: ők a hó 13. napjára eső keddet valóságos katasztrófaként élték/élik meg. A spanyolok szólása szerint: kedden ne házasod, ne szállj hajóra!)

A mi öregeink úgy vélték, kedden nem jó építkezésbe fogni, és semmilyen nagyobb munkát kezdeni. Az e napon vető ember – így őrizte meg a Bálint Sándor által följegyzett tápai vélekedés – megsiratja majd a jég verte termését. Volt, ahol nem szívesen ültettek csirkét ekkor.

Lánykérésre se javasolták a régiek a keddet, lakodalmat megülni meg végképp nem. A legényeknek azt ajánlották, jobb, ha ezen a napon elkerülik a lányos házakat. (Hogy milyen megfontolásból, arra a népszokásgyűjtők nem találtak magyarázatot…)

Az asszonyoknak mosni a régi regula szerint szintúgy tilos – úgy mondták, aki ekkor mos, forró vízbe teszi a Boldogasszony kezét; ráadásul a kedden mosott ruhában baj, még villámcsapás is érheti az embert. Sütni se ajánlatos, így szól az egykori intenció. A hét napjaihoz kötött megemlékezésre a régi egyházi „elajánlásban” az ősvallás egy jeles alakja szerepelt kedden: Szent Anna, aki, mint tudott, Krisztus édesanyjának, Máriának szülője volt. Őt a népnyelv Keddasszony névvel is illette. Minden bizonnyal az iránta való tisztelet fejeződött ki az asszonyok számára előírt dologtiltásban.