Ma délután bezárja kapuit az idei Rockmaraton. Remek koncerteket láthattunk a fesztivál ideje alatt, mely az utolsó napra sem fáradt el. A fináléban főleg a magyar rock kiválóságai tolták, de ne feledkezzünk el a német Powerwolf koncertjéről sem. Reméljük, jövőre visszatér a Rockmaraton ide, Dunaújvárosba.
A fesztivál utolsó napján sem hagytak minket unatkozni a zenekarok, a rendezők jól beosztották a programot, maradt még kraft a fináléra is. Aki szereti a magyar rock zenét, az nyilván megoldotta, hogy lásson egy kicsit Rudán Joe és a Coda koncertjéből, de még odaérjen a nagyszínpadhoz, ahol az Akela adott koncertet.
Hozták a kötelezőket, a hőskor nagy nótáit, melyet a közönség kívülről fújt. Katona Főnök nem hagyta aludni a farkasfalkát, egymást váltották a pörgős nóták. A hangzás kicsit karcosabb volt, mint azt régebben megszokhattuk, Főnök is megőszült, de azt nem mondhatjuk, hogy a banda unalmassá és hiteltelenné vált volna az évek során.
A Coda után az Arénában a Deák Bill Blues Bandnek kezdték el felpakolni a motyót a roadok, a koncert kis csúszással indult, de ezt a végén Bill Kapitányék bepótolták. Bill túl van egy infarktuson és közelít a hetvenedik életévéhez, de mindez nem látszott a teljesítményén. Csaknem végigállta az egész bulit, csak egyszer-kétszer ült le szusszanni egy kicsit, ami teljesen érthető. A banda fiatal és nagyon tehetséges muzsikusokból áll, van köztük két olyan zenész is, aki már tizenkét éve tolja Billel. Bulis nótákat hoztak, a lassú balladákból csak kettőt hallhattunk, de ez egy fesztiválon így van rendjén. Jó volt újra látni az Öreget, akinek ezúton is kívánjuk, hogy sok ilyen telt házas bulija legyen még.
Bill után nyargalás a nagyszínpadhoz, ahol a Powerwolf izzított, nem is akárhogyan. A német banda a nevében is hordozza a stílust amit játszanak, ez pedig nem más mint a power metál. Zenéjükben és szövegeikben dominálnak a "sötét témák", de ennek ellenére az egész nagyon friss, ropogós hatást keltett.
Az Arénában eközben már kezdtek átszerelni a nem kis taglétszámmal érkező Attila Fiai Társulatnak. A kis csúszás itt is megvolt, de ami utána jött az kárpótolt mindenkit. Rudán Joe, Kalapács József, Varga Miklós, Tóth Renáta, hogy csak az énekeseket említsük. Parádés műsort adtak így sokan, kiegészülve egy nagyon profin összehangolt zenekarral. Magyar rockoperákból és musicalekből adtak elő részleteket, de volt egy kis kikacsintás is: Varga Miki vezényletével elhangzott az Európa című szám, melyet nem gondoltam volna, hogy még egyszer valaha élőben fogok hallani, azt meg hogy ilyen magas minőségben, azt végképp nem. Utána jöttek a nagy klasszikusok az István, a királyból és a Honfoglalásból, de hallhattunk prímán megzenésített Wass Albert verset is. A koncertet a Himnusz és a Székely Himnusz zárta, utóbbi hangszerek nélkül csendült fel. Mondanom sem kell, hogy a közönség mind a kettőt végig énekelte az együttes tagjaival. A végén elkaptam egy kósza fél mondatot: "Te ez jobb volt, mint a Helloween". Hát igen, ugyanaz az emelet volt, csak másik ajtó.
Késő este jöttek a tribute zenekarok, melyik közül a Ramonez kiválóan szólt a Phoenixben. A fesztivál színpadának függönye pedig a Hollywood Rose által kitűnően hozott Guns 'N Roses dallamaira gördült le.
Köszönjük Dunaújváros, köszönjük Rockmaraton, reméljük a szlogen valósággá válik: jövőre veletek ugyanitt!
