A parasztvilág egykori szokásrendjét felidéző sorozatunkban a harmadik naphoz érkeztünk, amelyhez a vélekedés szerint sok jó dolog kötődik: úgy tartották az öregek, a szerda igazi kedves nap!
A hétfőn már idézett törökkoppányi gyerekmondókában e nap titulusa: „szerda szerelmibe”. Vagyis a szerető szívek ekkor bizonyosan egymásra találnak, nem véletlen hát, hogy régen igen divatos lakodalmas nap volt. Az sem véletlen tehát, hogy az erősen hites asszonyok az otthon- és családalapítók védőszentjéhez, Szent Józsefhez imádkoztak ekkor. Az agglegények meg, ahogy a régiek elbeszélték, ezen a napon különösen iparkodósak, dolgosak voltak, nagyon igyekeztek, hogy kelendőbbek legyenek.

Barátságos nap ide vagy oda, a forgószerdával azonban – ahogy nevezték azt a szerdát, amelyik kettős ünnepet követ – volt egy kis baj: ilyenkor nem volt szerencsés új munkába fogni. A forgószerda az asszony számára dologtiltó nap is volt. Úgy mondta a népi szólás, aki ekkor mos, netán süt, annak a jószágát később kergekór, a regula ellen vétőt pedig gutaütés, vagyis szélhűdés érheti.

