Újabb nagyágyúk a Művész teraszán pénteken

Pálinkás István - 2015. júl. 16., 07:29

A legtöbben nem tudják, hogy amíg egy zenész eljut az örömzenéig, addig rengeteg és kíméletlen önsanyargatáson is túl kell esnie. Egyetért ezzel a tétellel „SOSO” Lakatos Sándor is, aki társaival pénteken este szerepel a Művész Jazz Klub teraszán.

-Ahhoz, hogy elérj valamit, az kőkemény meló, befektetett energia. Nem utolsó sorban pedig szeretet, alázat, a műfaj iránti őszinte érdeklődés hozhatja meg azokat az eredményeket, amit szeretnénk. Mindebbe persze nem gondolsz bele, amikor játszol a színpadon, hanem arra törekszel, hogy szeretettel kiadd magad, s szeretetet adj. Én ezért játszom. Ha jól érzem magam, akkor az emberek is jól érzik magukat. Ha pedig élményben volt része, akkor az a zenésznek is megnyugtató, jó érzés.

Klasszikus zenétől a jelenkorig, sok mindenben részed volt. Egyesek csodabogárként tekintenek rád, te hogyan gondolkodsz a jazzről magyarként?

A klasszikus zenében szűkebbek a keretek, a jazz pedig szabadságot ad. Klasszikus zenében adott a darab. A jazzben a saját világodat teheted, saját hangoddal, óriási szabadsággal, saját frazírodat, ötletedet. Amit átformálhatsz a nagyok nyomdokain haladva persze: Coltraine, Charilie Parker, Johnny Hodges...

Kivel szeretnél együtt játszani?

Mindenkivel, jó hangulatban, jó közegben, különböző műfajokat. Klasszikustól az elektronikus zenéig, mindent hallgatok. Nagyon sok jó zenész van itthon, velük szeretnék együtt játszani.

Július 17. péntek, Művész Terasz:

„SOSO” Lakatos Sándor – alt szaxofon

Szakcsi Lakatos Róbert – zongora

Gyárfás Attila – dob

Egri János – nagybőgő

A rovat további hírei: Kultúra

Csapatják a slam-et - Para péntek

2015. feb. 13.

Három perc, se több se kevesebb. Érvelj és győzd meg a hallgatóságot, hogy te "slammelsz" a legjobban.

Elszállós dallamok az MMK-ban

2015. feb. 13.

Ma a Munkásművelődési Központ a Band In The Pit és a Makrohang együttest fogadja. A stoner rockot merítik a psychedelic műfajjal. Korrekt egyveleg, kipróbálod?

Boró legendája, a legendák Borója

2015. feb. 13.

Nem tudom, volt-e a városnak egykor olyan közszereplője, akit hozzá hasonló megbecsülés övezett. Nem tartották pedig egy könnyű embernek. Szigorú gyárvezető volt – de mindvégig igazi munkás-érdekképviselő. Úgy hívták, hogy… de ne vicceljünk, nincs Újvárosban ember, aki ne tudná.