Foglalkozását tekintve Kovács Kornélia dietetikus, a kórházban nap, mint nap könyveli az élelmezést. Emellett játszik zongorán és dobolni is tanult a zeneművészeti szakközépiskolában. Azonban új hobbira is talált, bár még kezdőnek érzi magát a horgolás mesterségében, mégis, rengeteg csodás darabot készít.
Talán hamarosan a Míves Emberek Vásárában is találkozhatunk majd vele.
-Gyermekként a Móricz iskolába jártam, majd Pécsett, a zeneművészeti szakközépiskolába nyertem felvételt. Itt három éven keresztül zeneelmélet-szolfézs szakon tanultam, amelyhez két hangszeren kellett játszani. A fő hangszerem a zongora volt, tizenkét éven át bűvöltem a billentyűket, még most is van egy kis elektromos zongorám otthon. A másik hangszerem a dob lett, mégpedig azért, mert négyen voltunk zeneelméletisek és párosan osztottak be minket gitárra és ütőhangszerekre. Zengett is olykor a kamra, amikor hétvégéken hazajöttem. A pécsi évek egészségügyi problémák miatt véget értek, és itthon érettségiztem le. A zenélés és a zenehallgatás azonban megmaradt hobbinak.
Aztán a következő évek már a családalapításról szóltak. Kornélia három gyermeknek, Ivettnek, Marcinak és Virágnak adott életet, s főállású anyaként tartotta össze a családot. A sors azonban közbeszólt, s váltani kellett. Egy év bolti munka után a kórház következett, mint munkahely.
-Immáron tizenkét éve dolgozom a kórházban. A végzettségemet tekintve dietetikus vagyok, de élelmezési adminisztrátorként munkálkodom. Étlapokat viszünk számítógépre, amely egy speciális programmal kiszámol minden fontos tudnivalót. A mi feladatunk az anyaggazdálkodás is, amelyhez a napi létszám alapján munkatervet állítunk fel, bevételezzük a nyersanyagokat, s a nap végén elszámolunk. A főiskolát a Semmelweis Egyetemen végeztem, dietetika szakon. A dieteika leegyszerűsítve táplálkozástudományt jelent. Igaz, hogy komplex képesítést kaptunk, mert dietetikusok, élelmezésvezetők és élelmezési menedzserek is lettünk. Ha tizennégy évesen tudtam volna, hogy mit rejt ez a szakma, ez a tudomány, akkor ilyen irányban tanultam volna tovább. Hálás vagyok a munkahelyemnek, amiért támogatta a képzésemet, mert áldás volt iskolába járni. Nagyon érdekel és szeretem is a szakmám. Sajnos a nyelvvizsgám még folyamatban van, amit mihamarabb szeretnék befejezni, jó érzés lenne a kezemben tartani a diplomát.
Kornélia a napi fárasztó munka után hobbijának hódol. A zenehallgatás jól megfér a másik időtöltésével, a horgolással.
-A horgolás véletlenül csöppent az életembe. A párom hobbija, hogy filmeket néz, de engem kevésbé köt le. Kerestem, hogy mit csinálhatnék, mit vehetnék a kezembe, és a horgolótű került elő. Így kezdődött, és azóta mindennap horgolok, néha kötök valamit, bár a drága fonalárak miatt csak a családnak. A horgolás alapjait édesanyámtól tanultam. Eleinte inkább a kötés érdekelt, sokat alkottam a családomnak, rokonoknak. Aztán amióta egy éve újra kézimunkázni kezdtem, nem hagytam abba. Anyukám büszke lenne rám, ha tudná, hogy én is a nyomdokaiba léptem. A hobbimmal sikeresen megfertőztem nagyobbik lánykámat is, karácsonykor beavattam a horgolás rejtelmeibe. Hálás vagyok a páromnak, hogy mellette horgolhatok. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a párja tolerálja a hobbiját, és bevallom, rengeteget segít nekem, van, hogy fonallal, gyönggyel ajándékoz meg, hogy a palettám színesebbé válhasson.
Nelli házi műhelyében sok apró és nagyobb csoda készül el, naponta négy-öt darab. Fülbevalók, karkötők, nyakláncok kerültek ki kezei közül, de táskát is készített már, most pedig vállkendőt horgol. Az ötleteit, mintáit a nagy videó-megosztó portálról, könyvekből, újságokból veszi, de néha önmaga is kitalál egyet-egyet. A kisebb ékszereket nagyjából egy óra alatt elkészíti.
-Sok ötlet van a tarsolyomban, és mindent szeretnék kipróbálni, meghorgolni, amit csak lehet. Szeretnék tanulni, fejlődni. Ha lenne egy mester, szívesen ellesném tőle a további szakmai titkokat, fortélyokat. Természetesen ezeket tovább is adnám.
Aztán Kornélia elmeséli, mit a legnehezebb elkészíteni, majd szakmai titkokba is beavat.
-Bár még kezdő vagyok, de törekszem arra, hogy mindegyik munkám egy kicsit más legyen. Például a cseresznye fülbevalók hasonlóak ugyan, de más formájúak a leveleik. Ezt a trükköt gyakran alkalmazom. Hasonló formánál eltér a szín, a minta, vagy az alak, vagy minden. Így lesznek egyedi darabok.
Nelli egyelőre még hobbiként horgol, de nem tagadja, megfordult már a fejében, hogy ebből bevételi forrás válhatna.
-Egyelőre elajándékozom a munkáimat. Szeretek ajándékozni, örömöt okozni ismerőseimnek, barátaimnak, szeretteimnek. Karácsonyra is ezt ajándékoztam. Sőt, az idei ünnepekre már konkrét megrendelésem is van gyermekeimtől, angyalkákat, fenyődíszeket, harangokat kértek tőlem. Ebből jött az ötlet, hogy lehetne szezonális dolgokat készíteni. Minden délután horgolok, szabadság alatt képes vagyok nyolc órát is foglalkozni vele. Talán éppen ezért tudnám elképzelni, hogy ha úgy alakulna az életem, hogy másik utat kellene választanom, akkor ez lenne az.
Szóládi Zoltán
