Apátszállás és Templomos közigazgatásilag ugyan egy településhez, Baracshoz tartozik, ám mindig is megkülönböztetett figyelemmel és tartással voltak egymás iránt. A múlt hétvégén kezdődött fafaragó táborban épp annak a szakrálisnak szánt tér elemeit faragják, amely kulturálisan és gyökereiben is összeköti őket.
Rohonczi István képzőművész már régen nem hisz a véletlenben, s a neki rendeltetett ügyekben valóban párját ritkítja:
- Mindig megtalálnak engem ezek a kihívások. Egyetértve Vári Róbert baracsi polgármesterrel, azon gondolkodtam, hogyan tudok egy olyan munkában részt venni, ami rajtam túlmutat. Közösséget formál, összeköt, nem a személyes ego szerepel benne, hanem a teremtés, amelynek részes vagyok. Ez a lényege, az üzenete ennek a szakrális tér a megalkotásának, ami éppen a két település közé esik, ráadásul Horváth Béla tanár úr komoly előtanulmányokkal igazolttá tette Borocs nemzetségvezető parkjának hátterét. A fafaragók is jobbára bizalmi alapon vesznek részt ennek megvalósításában, tudják, mire vállalkoztunk. A Jóisten mindig lenyújt létrákat, ami soha nem veszélytelen, de lehetőség, amivel élni kell.
A nemzetségvezető köré faragott oszlopok elhelyezése egy Szkíta csillagkép rajzolatát adják majd, s minden oszlopot más farag a közel kétszáz éves tölgyhasábokból: Nyitrai Mihály, Móder Rezső, Solti-Kovács Attila, Kelemen Zsuzsa, Medvegy Zsuzsa, Jobbágy Bernadett, Eke Annamária, Rohonczi Adorján, Molnár János Janó, Molnárné Anita, Nemes Ferenc.
A farönköket az Ormánságból szállították a táborba, ami egyébként is távlatot ad a szakrális helyteremtésnek, annak értelmezésének egyaránt. A Kelet felé néző alak és csillagkép valóban kiérdemelte az Nemzeti Kulturális Alap támogatását, méltó és az együvé tartozást sejtető teret szervezi a helységben, Baracson.
!["Poznan – Budapest 1956"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/690.jpg?h=72f2151d ""Poznan – Budapest 1956"")
