Mária-ünnep és magyarságtudat

Pálinkás István - 2015. augusztus 11. 7:32

Augusztusban két nagyon fontos ünnepünk van, amelyek a magyarságunkhoz, a kereszténységhez köthetők, de talán nem mindenki ismeri ezek jelentőségét. Az ünnepekről Kovács István görög-katolikus parókussal beszélgettünk az óvárosi kápolnában.

Gyertyagyújtással, hálát adva az eddigi történéseknek, s mindannak, ami által a megújulás külsőleg és belsőleg is folytatódhat augusztusban is a dunaújvárosi közösségben.

Fontos keresztény ünnepeink előtt vagyunk, amelyek közösségformálóak

Ünnepsorozat kezdődik. Augusztus 6-a az Úrszínváltozás ünnepe, amikor Jézus Krisztus kinyilvánítja, megmutatja három tanítványának, Jakabnak, Jánosnak és Péternek a saját istenségét. Felmennek a Tábor hegyére és ott hirtelen „színében elváltozik”, megjelenik mellette két másik alak.

A tanítványok Mózessel és Illéssel azonosítják ezt a két alakot, ahogy a Szentírás is ír róluk. A tanítványok reakciója fontos számunkra: „Uram, jó nekünk itt lenni.”. Azaz, az embernek jó az Isten létében, jelenlétében élni. Lehet, hogy ez a szétszórt, mindenfelé kapkodó világ rájöhetne, az Istennel együtt jobb élni.

Aztán következik Nagyboldogasszony ünnepe

Valóban, augusztus 15-én van a napja, ez a magyarságunknak egy hatalmas nagy ünnepe. Az Istenszülő elhunytjának, Szűz Mária ünnepe. Naptárunkban elszenderedést írunk. Szent István királyunk, amikor a kereszténység útján próbál tovább járni uralkodásában, akkor az Istenszülőnek ajánlja fel egész magyarságunkat. Ezen a napon. Igen, nem augusztus 20-a, hanem 15-e, Nagyboldogasszony napja ez. A gyász nemzetünk életében az, hogy minden más körülöttünk élő nép nemzeti ünnepei közt ez nagy ünnep, munkaszüneti nap.

Nálunk augusztus 20-a lett Szent István király ünnepe, valahogy a másik sínylődik. Ha megnézzük a zivataros századokat, hányszor elpusztulhattunk volna és mégsem történt meg, mert az Istenszülő könyörög érettünk, magyarokért. Természetesen augusztus 20-a csodálatos ünnep, megünnepeljük magyarságunkat, nemzetünket, államalapításunkat. Ügyeljünk, hogy alapvetően nem a tűzijáték a fontos, hanem amit érzünk mindenféle szélsőségek nélkül. Magyarságtudat, amit minden itt élőnek éreznie kellene. Nagyon bízom abban, hogy ezt átadjuk, megtanítjuk mi, szülők gyermekeinknek.