Cseh Béla lépést tart a lengyelekkel

- A „virágzó” Kádár korszak közepén, az áldott állapotban lévő feleségemmel érkeztünk Dunaújvárosba, az Építésügyi Minisztérium pályázata révén, mert a fővárosban nem tudtuk megoldani a lakásproblémánkat. – meséli ideköltözésük történetét Béla, majd folytatja. – A városi tanács beruházási-műszaki osztályán kaptunk állást, de már az első nap előrevetítette a következő évtizedek nehézségeit. Az akkori tanácselnök-helyettes elvtárs ugyanis közölte, vagy levágom a szakállam, vagy mehetünk vissza Pestre. Mást nem tehettem, „lenini kompromisszumot” kötöttem és a titkárnőjének körömollójával rögtön megszabadultam a szakállamtól. Öt évre érkeztünk, de rájöttünk, hogy ez a város kényelmes és élhető város, hát maradtunk. Szakmailag több sikerrel is büszkélkedhettem. Az egyik legjelentősebb volt, a Rómain, a megdőlt tízszintes panelház visszabillentésének megterveztetése és kiviteleztetése. De jelentős volt az is, amikor az első 2001-es Széchenyi Terv keretében az országos 12 nyertes pályázatból 7 az Intercisa Lakásszövetkezetnél az én munkámhoz kapcsolódott.

Bélát a politika sohasem hagyta hidegen, ebből azonban sok konfliktusa keletkezett.

- 1980-ban alakult meg a lakásunkon a lengyel Szolidaritás helyi szervezete. Akkoriban még ötszáz lengyel dolgozott a városban. Ám a lengyelországi szükségállapot bevezetésével véget ért a tanácsi karrierem, és építész műszaki ellenőrből konyhai segédmunkás lettem. Tudniillik nehezen viseltem az osztályvezető párttitkár utasítását, hogy vegyem tudomásul, nekem politikai véleményem nem lehet. A fizetésem 5.350 forint + évi kétszeri fix jutalomról 1.800 forintra zuhant. A Dunavidéki Vendéglátó Vállalt velencei ifjúsági centrumában kezdtem alulról a szakmát, és szereztem egy vendéglátóipai szakközépiskolai végzettséget.

Béla három üzleti iskolát is elvégzett, ahol többek között vállalkozásszervezést tanult, és kiváló üzleti terveket készített. Egyik munkája bekerült az év tíz legjobb terve közé a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. pályázatán. Továbbá egy munkája a Svájci-Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványnál volt nyerő pozícióban. Pályázatai azonban sokszor a hiányzó önrész miatt nem valósulhattak meg.

Béla nyugállományba vonulását követően, azaz 7 éve már a gyalogoszarándoklatnak él.

-Az első utam a gyermekeimhez köthető. Amikor nyugdíjba mentem, a fiam és a lányom – mindketten őrült sziklamászók, a lányom még maratoni futó is volt – elvittek a Mountex Túraboltba és a fiam vett nekem egy kitűnő túrabakancsot, a lányom pedig egy közepes méretű, de kiváló Tatonka hátizsákot, majd kiadták a jelszót: Irány a hegyekbe! Én pedig ismertem zarándokutakat, hát elindultam. Gyöngyök Útja (Mátraverebély-szentkút-Maraizell), Mária Út egyes szakaszai. Szent Erzsébet Út (Sárospatak-Kassa) Jerikó zarándoklat az országhatáron. Magyar Zarándokút (Esztergom-Máriagyűd), de legtöbbet Malo Polskában (Kis Lengyelországban) gyalogoszarándokoltam. A szerzetesrendek zarándoklatain is örömmel veszek részt. Idén júliusban a gyorslábú lengyel slavatóriánus atyák vezetésével zarándokoltunk Hidasnémetiből Krakkóba. Évente egy-két Camino benne van a lábamban, s mindez közvetlen a Kárpátok karéján kívül, belül.

És vajon nem túl költséges egy-egy ilyen zarándoklat, az ellátással és a szállással- kérdeztük ezt is Bélától:

-Kicsit filozofikusan hangzik, de igaz, hogy a túl sok pénz zülleszt, a túl kevés, inautentikus létbe taszít. Ki kellet alakítanom egy egzisztenciálisan, s lelkileg is elfogadható létformát, s ez a gyalogoszarándok lét. Egy ferences kolostorban eltöltött kenyéren és vízen, hallgatásos fogadalmas böjt után már tudom, hogy a böjt megoltalmaz a szegénység keserűségétől. Gyakran zarándokolok hatalmas derűvel kenyéren és vízen, és a Teremtőnk, a természet ajándékán, az útszéli fákon és bokrokon. Lengyel testvéreinknél vezetett zarándoklatok alatt tornatermekben, egyházi iskolákban, kolostorokban, hívő magánembereknél szállunk meg. Itthon inkább a plébániák, zarándokszállások, kulcsos-házak nyújtanak a zarándoklathoz méltóan szerény szálláslehetőséget. Nem kedvelem a wellness és gasztrózarándok stílust. A jó gyalogoszarándoklat ismérve, hogy van benne némi szenvedés, mely nemesíti a jellemet.

Béla az idén már több helyen is járt, most pedig a Pálos 70 zarándoklatra készül. Nagy álma, hogy Trianon századik évfordulójára megtervezzen és megszervezzen egy zarándoklatot. Addig pedig napi ügyeit intézi, hiszen két lépcsőháznak is küldöttje és tennivaló akad bőven. Emellett családjára is gondot fordít, hiszen igazi örömmel tölti el őt. Fia nevéhez több csúcs meghódítása is fűződik az Andokban, míg lánya keresztényi tiszteletből hivatalosan is felvette Árpád-házi Szent Erzsébet nevét. Egy-egy hosszabb út után pedig jó szeretettel hazajönni. Béla édesanyja 94, az anyósa 97, az apósa a 100. évében van. A gyermekeik pedig most várják a második unokájukat. Közben Béla a rengeteg zarándoklatnak is köszönhetően szinte kicsattan az erőtől, mint mondja, a zarándoklat gyógyszer, karban tartja a testet, a lelket és a szellemet egyaránt.

Szóládi Zoltán