Olyan női hang jelent meg a 15 éves Balázs Elemér Group jubileumi fellépésén a Művész Jazz Klub teraszán, amihez foghatót régen nem hallott a közönség. Szőke Nikoletta három éve gazdagítja hangjával a remek zenészeket felsorakoztató együttes munkáját, közönségét egyaránt. A jubileumot pedig imádja:
- Egy tizenöt éve fennálló csapat életében ez mindenképpen egy nagyon szép időszak. Kevés zenekar van, aki ennyit egyáltalán megél. Büszke lehet Elemér és Józsi is, akik alapítókként megvannak, bár hozzáteszem, hogy közben cserélődtek a tagok, ám mindig jó irányba voltak képesek megújulni. Ennek ma már én is része lehetek.
- Szikrázott a levegő, mindezt úgy, hogy közben komoly minőségi munkát mutattak nekünk.
- Természetesen, erről szól a jazz. Én nem hiszek abban, hogy előre megfontoltan olyat kell csinálni, ami úgymond sikerre van ítélve. Nem szeretem a lovat kötni a szekér elé. Azt kell csinálni, amit szívvel-lélekkel tudunk művelni, s akkor jön a siker. Egy előadónak meg kell találnia azt, ami jól áll neki, amit teljes mértékig képes vállalni emberileg, érzelmileg, és hiszem, hogy pont attól lesz sikeres valaki, hogy átjön ez a mélyről jövő hit abban, amit csinál. Az így létrejövő produkció megtalálja a maga útját, a közönség értékeli az őszinteséget és mélységet. Én is mindig érzem a hely és a közönség auráját, hogy értik-e és érzik-e, amit csinálunk. Minden koncertet úgy kell végigjátszania egy zenésznek, mintha az utolsó volna. A közönségben azt a vágyat kell ébresztenie, hogy újra és újra akarja hallani. Ha sok ilyen élmény éri a hallgatót, akkor nem fog ódzkodni attól, hogy jöjjön és élvezze a jazz csodálatos világát.
- Érezhető volt, hogy milyen a dunaújvárosi közönség?
- Igen, és igazán jó közönség! Már akkor éreztük, hogy átvették a hangulatunkat, amikor elkezdtük a koncertet. Én mindig a hallgatókkal együtt élem meg a fellépéseket, nincs számomra külön közönség és zenekar, hanem eltöltünk együtt egy közös estét, ahol hatunk egymásra, és ideális esetben létrejön a közös hullámzás. Ez volt érezhető a teraszon is. Elemérből sugárzik, hogy szereti ezt az egymásra hangolódást, és én is ilyen vagyok, arra vágyom, hogy legyen kölcsönhatás, mert kell és szükséges. Ez az együtt lélegzés a közönséggel. Én a mai napig egy ösztönös énekes vagyok, hiszen amit most tudok, az javarészt adottságoknak köszönhető, bár tanultam énekelni. Ugyanakkor minden énekesnek arra kell törekednie, hogy maga fejlesszen ki egy technikát, amivel a lehető legkényelmesebben énekel.
Figyelnie kell magára éneklés közben! Ismerem a hangomat, megtanultam kihozni belőle azokat a színeket, amiket elgondoltam. A zenekar tagjai is ismerik a hangomat és én is az ő játékukat, de a jó jazz zenekar lényege az, hogy annak ellenére, hogy tudjuk a másik gondolatát, mindig meg tudjuk lepni egymást, mindig történik valami. És ha még a sokadik után is képesek vagyunk kihozni egymásból olyat, amit még nem is láttunk-hallottunk egymástól, akkor az inspiráló. Zalaegerszegen születve soha nem gondoltam, hogy ennyire és idáig jutok valaha is a zene által, de szeretném még a határaimat feszegetni, különböző kultúrákat megismerni. Messziről jövök, s remélem messzire is fogok még jutni.
