A zene mindenkié – Zeneiskola városunkban

Ismerősen csenghet az intézmény elnevezése: Sztálinvárosi Állami Zeneiskola. Az 1995-ös átkeresztelőjén kapta meg Sándor Frigyes nevét – így már a fiatalabb generáció is be tudja tájolni ezt az iskolát. 1953. október 19-én nyitotta meg kapuit a még ma is üzemelő zeneiskola. A kor eszményének megfelelően céljuk elsősorban az volt, hogy egészséges zenei érzéket a művészet szeretetét oltsák be a gyerekek lelkébe.

Hét zeneiskolát hoztak létre a korszak kormányprogramja keretén belül, ebből egy került Sztálinvárosba. A város kultúréletében ez jelentős állomást jelentett. Megnyitásakor a tíz tantermes iskolában a tanárok ünnepi műsorral mutatkoztak be. Másnap a tanítás öt tanszakon indult el: zongora, harmonika, vonós, fúvós és ének tagozatokat töltöttek be a gyerekek. A Népművelési Minisztérium biztosította  megfelelő hangszereket is és irányította ide a zeneszakos tanárokat. A beiratkozók túlnyomó többsége diák volt, de a felvételizők között gyári munkások és értelmiségi dolgozók is voltak. A zene és a művészet szeretete sokakat megmozgatott.

Első nyilvános hangversenyüket megnyitásuk után fél évvel tartották a Bartók Béla Kultúrházban, mely nagy sikert aratott. 1960-ban olyan szinten megnövekedett a tanulók létszáma, hogy a délutáni tanítási programot ki kellett bővíteni délelőtti „műszakkal”. 1970-ben az iskola a régi Tanácsház épületébe kapott helyet, bár ott csak 8 évet maradt az intézmény. 1978 tavaszán a volt nővérszállót alakították át, amely a végleges helyéül is szolgál a jelenleg is ott üzemelő iskolának. 2012-ben alapították meg a Sándor Frigyes Díjat és először került megrendezésre a Sándor Frigyes Napok is. Napjainkra már a korábbi öt tagozatot kibővítették, a vonószenekartól kezdve a basszusgitáron, zongorán, és a fagotton át szinte minden hangszeren megtanulhatnak játszani az ide beiratkozók.