Több szállal kötődik a városhoz Ordasi Brigitta, aki naponta ingázik Dunaújváros és lakhelye, Kunszentmiklós között. Míg gyermekeit iskolába és sportolni viszi, addig a családi gazdaságban és a munkahelyén is helyt áll. Sőt, a közelmúltban egy új vállalkozásba is belevágott.Egészen pontosan bővítette a meglévőt.
- Tavaly kezdtem el foglalkozni kézműves lekvárok készítésével, abból az apropóból, hogy a gyümölcsfáink bő termést adtak. Rengeteg feleslegünk volt, és azt gondoltam, hogy a nagymamáimtól tanult lekvárkészítést én is gyakorolnám. Először csak a saját magam és családom kedvére főztem lekvárokat. Majd a pozitív visszajelzések hatására anyukámmal is értekeztem és elkezdtem nagyobb mennyiségben főzni. Ekkor már a rokonoktól, barátoktól is jöttek a megerősítő jelzések, ezért úgy határoztam, szeretném ezt a kulináris élményt másoknak is megmutatni, másokkal is megismertetni. Ma már kézműves vásárokon is meg tudok jelenni a termékeimmel. Persze ehhez az kellett, hogy felöltöztessem, feldíszítsem a termékeket. Vásároltam üvegeket, címkét terveztettem és készítettem rájuk.
Brigittáék családja egyébként vérbeli őstermelőként családi gazdaságként működik. Az igények miatt nemes egyszerűséggel bővítették a palettát, a tevékenységi kör kiegészült a zöldség- és gyümölcsfeldolgozással.
- Nálunk mindenki hozzáteszi azt, amihez ért. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy csak és kizárólag saját gyümölcsöt használok, és arra is ügyelek, hogy csak ép és kiváló minőségű gyümölcsöt dolgozzak fel. Ezeket kézzel válogatom. Az is lényeges, hogy tudom, milyen növényvédő szerekkel vannak kezelve. Minden lekvárom hagyományos módon készül, cukorral. Előfordult olyan eset, hogy kérték, ne legyen benne cukor, de akkor az nem lekvár lesz, csak gyümölcspüré. A nagyanyáink receptjén nem szeretnék változtatni.
Jelenleg ötféle lekvár készül: meggy, sárgabarack, szilva, málna és eper. A lekvárokon kívül Brigitta szörpöt is készít, de ezt egyelőre csak saját célra. A későbbiekben viszont nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy eladásra is készüljenek.
- Igazából nem kell óriási földekre gondolni. Gyakorlatilag két kertet gondozunk, ezek 500 négyzetméteresek egyenként. Ezekben van összesen tíz meggyfa, egy régi és három új ültetésű barackfa, valamint egy hatalmas szilvafa, ami nagy mennyiséget terem. Igyekszem ízesre főzni a lekvárokat és az igazi gyümölcsíz mellett finoman fűszereket is használok. Például a meggylekvárba szegfűszeg és egész fahéj kerül, míg a szilvába egész fahéj. De készítettem már eperlekvárt mentával és jövőre tervezem, hogy esetleg a málnához is adok egy kis mentát. Szerencsére a menta is megterem otthon. Kísérletezem, de mint mondtam a minőség az elsődleges.
Aztán Brigittának szegezem a kérdést, mi lesz, ha nem győzi a megrendeléseket, vagy ha gyengébb lesz a szezon. Honnan, kitől szerzi be majd a gyümölcsöt?
- Nem gondolom, hogy azt az utat fogom választani, mert nem szeretnék tömeggyártásba átmenni. Ha nem tudok ilyen minőségben gyártani, magam és mások örömére, akkor inkább nem csinálom, mert az a minőség rovására mehet. Igaz, nem tudhatom, hogy hová vezet az út, amin elindultam, mert az elején járok még, de ez az egyik alapkitételem, hogy nem mindenáron fogom végezni ezt a tevékenységet.
Aztán az egészséges életmódra és a tudatosságra terelődik a beszélgetésünk.
- A vesszőparipám, hogy olyan ételeket fogyasszunk, ami ellenőrzött forrásból származik. Ezért kimondottan jó célcsoport a kistermelők és őstermelők világa, és azért is jó tőlük vásárolni, mert saját maguk is azt fogyasztják, amit készítenek, termelnek. Miközben házias ízeket veszünk magunkhoz a magyar, a helyi termelőket támogatjuk. Magam is ügyelek rá, hogy egy kis lokálpatriotizmussal, de megjelenítsem a szülőföldem címerét a lekvárjaim címkéjén. Ráadásul a fantázianevünk is ezt tükrözi, lévén a Szentmiklósi ízvarázs Kunszentmiklóst takarja.
Brigittáék családja kétlaki életet él. Mindennap bejárnak a városba. Két fiúgyermekük ugyanis ide jár iskolába. A Széchenyi gimnázium kilencedikes tanulója Ábel. Ő emellett még vízilabdázik is a DFVE korosztályos csapatában. A kisebbik gyermekük pedig Boldizsár, hetedikes a Dózsa iskolában.
- A férjem a közigazgatásban dolgozik, pártfogó felügyelő. Ő is és a gyermekeim is rengeteget segítenek nekem. Nem hiába, ezt egyedül nem lehet csinálni. Csupán a gyümölcs leszedése és befőzése önmagában nem kis feladat. Hát még a termelés.
