Hogyan és miért harapózott el a nyugat és az iszlám közötti viszony? Milyen kockázatai vannak a menekültáradatnak? Ilyen és hasonló kérdésekre kapott választ az, aki ellátogatott dr. Fischl Vilmos előadására.
Kultúrák ütközése, avagy keresztény válaszlehetőségek a radikális iszlám kihívásaira címmel tartott előadást dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökomenikus Tanácsának főtitkára, külügyi szakértő, evangélikus lelkész. A diplomata és teológia diplomával, valamint hadtudományi doktorival rendelkező előadó próbált meg választ adni pár égetően fontos kérdésre. Kis csúszással ugyan, de elkezdődött a sokakat érdeklő előadás. Kezdetnek tisztázott pár fogalmat és alapvető kérdést. „Az iszlám vallásban nem válik ketté a szakrális és a szekuláris rendszer, tehát összetartozik a vallás és az állam az iszlám országokban. A kevés kivétel egyike Törökország, ahol nem ér össze olyan nagymértékben az állam és a vallás. Ezekben az országokban tehát nincs szekuláris társadalom, Európában viszont e két dolog külön kell, hogy létezzen” – emeli ki az egyik nagy különbséget a két kultúra között dr. Fischl Vilmos.
Később több téma is szóba került, amik tisztázásra, esetleg megoldásra vártak. A közel 50 perces előadás alatt volt min elgondolkodni, úgy, mint az iszlám vallás alapvető tanai és a gyakori félreértések, amik legtöbbször előkerülnek a kultúrával kapcsolatban, a radikális vallási fanatikusok, terrorizmus, vagy a nyugat, és a kereszténység általános reakciója.
„Azt gondolom, hogy Európa nem gubózhat be, hogy saját határai mögött békében és biztonságban éljen, hanem nagy célokra van szüksége. Ha nincs megfelelő látásmódja és célja, akkor megszűnik önmaga lenni Európa. És persze felvetődik a kérdés: Hogyan viszonyuljon Európa a muszlimokhoz?” – teszi fel a téma egyik legnehezebben megválaszolható kérdését a biztonságpolitikai szakértő.
„Egyfelől megértőnek, és humánusnak kell lenni a bevándorlókhoz, akik elveszettek, tanácstalanok a számukra teljesen idegen kultúrához. Világos, hogy szükségük van a beilleszkedéshez való segítségre. Másfelől azonban a befogadó és megértő hozzáállás nem jelentheti a saját kultúra feladását, és a teljes nyitottságot kivétel nélkül minden esetben” – Mint sok minden más, ez sem teljesen fekete vagy fehér, ahogy a bevándorlók is sokfélék lehetnek.
„Amikor bevándorlásról beszélünk, akkor négy kategóriáról van szó. Vannak a menekültek, akiket valamilyen vallási, vagy politikai okból üldöznek. A másik formája a gazdasági bevándorló, aki nagyon rossz körülmények között élt, és szeretne jobban élni. A harmadik kategóriában vannak a katonai bevándorlók. Akik a sorozás elől jönnek el az országukból, mert nem akarnak harcolni. A negyedik kategóriában vannak a terroristák. Nem lehet tehát az mondani a bevándorlókról, hogy ők bárányok, de azt sem, hogy kizárólag farkasok. A bevándorlás kérdése rendkívül bonyolult és összetett. Magyarországon keresztül 390 ezren mentek át, közülük az országban mindössze hétszázan adtak be kérelmet, hogy itt is szeretnének maradni. A fiatalkorúak száma hozzávetőlegesen kilencvenezer. A maradék háromszázezer bevándorló nyolcvan százaléka 25-30 év közötti férfi.”
Sok más egyéb mellett hangoztak el ezek a témák is a késő délutáni gondolatébresztő, hiteles, jól összeszedett és érdekes, nem utolsósorban nagyon is aktuális előadáson.
